Iván Gizella: Gyerekszáj
Régen történt, de szeretem ezt a kis fejezetet az életünkből.
Ülünk a kocsiban a két unokával, araszolunk a dugóban. Bogi kezében könyv. Állandóan olvas. Nagyon büszke vagyok rá. Miről szól, kérdem.
Egy fiúról, most huszonkét éves New Yorkban lakik, s a harmadik fejezetnél tartok nagyi, itt még folyton hernyóra vadászik.
Na jó, nem kapok levegőt, megszólaljak, vagy ne. Mégis megszólalok. Selyemhernyókra?
Nagyi, heroinra… s úgy néz rám, mint egy ufóra. Drogos, próbálja a számba rágni.
Ja, próbálom lazára venni a figurát, azért csak kinyögöm, ezt nem tudtam. Szóval a hernyó… az…
Erre Bálint unokám megszólal a hátsó ülésen, igen, ilyen az élet nagyi.
Szóval ide jutottunk. Nekem is van tanulni valóm. Nem is kevés, ahogy elnézem őket.
Bálinttal tanuljuk a család neveit. Látom, hogy unja, de már csak én vagyok hátra. Hogy hívnak engem? Csöpi nagyi. Nem, a rendes nevem. Gizella… Milyen Gizella? Már semmi kedve a felelgetéshez, s bosszantásul odaveti nekem. Soros György.
Szóval tanulékony a gyerek. Tudja, ha nincs válasz valamire, akkor is mondani kell valamit. Ez a gyerek még sokra fogja vinni, meglátjátok.
Pusztai Péter rajza
2023. november 7. 16:44
Hátborzongató történet, különösen, hogy nem is fikció. S a szakadozott megjelenítés…! Nagyszerűen érzékelteti a megmagyarázhatatlant…