A hosszúfalusi középiskola 11-12-ik osztályos tanulóiként, a Brassóban tartott kulturális események után már elmerészkedtünk a brassói Korona szálóda vendéglőjébe, ahol az előadás élményeit egy pohár bor mellet elbeszéltük. Szerettük ezt a helyet, mert itt mindig került időszakosan magyar zenekar, aki a hivatalos „szocialista dalok” mellett, magyar népdalokat is énekelt, a prímás egy kis borravaló után, már a saját asztalunknál emelte a hangulatot. Néha a teremben mindenki magyar volt, a vendégsereg is nótázgatott. Mindez 1972-1973-ban volt. Régi szép idők, mondja az idősödő nemzedék.

Egyetemi hallgatóként, mikor Kolozsvárról hazakerült a brassói csapat, már elmentünk az ARO vendéglő éjszakai bárjába. Hát ez akkor nekünk egy „kis Amerika” volt. Az ottani együttes Omega, Illés dalok mellett rengeteg angol számot énekelt, az énekesük egy csodálatos személyiség volt, akit brassói barátaim ismertek. Évek óta próbáltam megírni e zenekar történetét, de nem sikerült. A napokban Márton Vince úr keresett meg, és ő mesélte el ezt a világot, amit az útókornak meg szeretnénk menteni.

 

Az ARO-ban zenélő együttes tagjai közül: Nikit, Szabó Andrást és Rápolti Mátyást tudtam részben beazonosítani. Brassóban, és a Barcaságon nem volt más hivatalos beategyüttes. Nikiről annyit tudunk, hogy román zenész volt, felesége talán magyar. Szabó András 1953. május 13-án született, a Vár utca 70 szám alatt lakott. Elemi iskoláit a Honterusban végezte, majd a Traktor szaklíceumban érettségizett. Az ARO éjjeli bárjában németül is énekelt. Apja Szabó András zágoni, anyja Szabó Julianna szentegyházi születésűek voltak. Anyja egy autóbalesetben meghalt, apja, aki vezette az autót ezután depressziós lett. A népművészeti iskolában (most Școala Populară De Arte și Meserii „Tiberiu Brediceanu”) tangóharmonikát tanult, majd gitár és zongora is belefért a zenevilágába. Kedvenc énekese az olasz Gianni Morandi (sz. 1944. december 11.) volt, sikeresen énekelte az: In Ginocchio Da Te, Non Son Degno Di Te, Uni su mille dalait. A német kultúrát imádta, a szász felesége révén 1990-ben kivándorolt Németországba, két fia született. Baden-Badenben énekesként alkalmazták. Többször jött haza, 2009-ben is a román tengerparton nyaraltak, visszautazása után rá két hétre meghalt.

Az együttes igazi sztárja Rápolti Mátyás volt, aki 1952. december 29-én született Brassóban, a Ion Cantacuzino utca 16-szám alatt laktak, a „Dezrobirea” üzen bölcsődéjének egyik szobájában. Még van egy öccse, Rápolti Sándor. Apja Rápolti Mátyás szotyori, anyja Kasza Erzsébet pedig csíkszentgyörgyi származásúak voltak. Az első osztályt még a református iskolában járta, tanítónője Vogel Erzsébet (Vogel Sándor történész édesanyja) volt. 1960-ban a román kommunista hatóságok az iskolát bezáratták, így a 2-4 osztályokat a mostani 6-os iskolában (most Áprily Lajos Főgimnázium) járta, tanítónője Vogel Erzsébet volt, aki nem volt azonos az előbbivel, csak megegyezett a nevük. 1961-ben, a református templomot lerombolták, helyette épült az ARO szálóda. A sors iróniája, hogy iskoláját a református iskolában kezdte, majd zenei karrierjét csak ezen a helyen épült ARO szálódában fejezte be. Az 5-8 osztályban Birta Józsefné volt az osztályfőnöke, tanárai voltak Ábri Sándor biológia, Geréb Ádám orosz, Szécsi Sándor földrajz, Incze Sándor magyar, Újsági Gábor torna szakosak. A líceumi éveket 1967-1971 között az Unirea Líceumban végezte, osztályfőnöke Papp József matematika tanár volt, Dankó Irén volt az aligazgató, azonkívül Hanke Mária kémiát, Mészáros József fizikát, Reiff Piroska oroszt, Boér Ildikó németet, Kancsár Etelka biológiát, Birta József földrajzolt, Bakó Árpád tornát, dr. Szikszay Jenő magyart tanított. A románt Scurtu Lavinia tanította.

 

 

Mátyás a zenét nagyon szerette, de úgy igazán középiskolás korában jött elő az ősi tehetsége. 10-ikes korában már nagyszerűen gitározott, akkor az olasz Bobby Solo (sz. 1945. március 18.): Una lacrima sul viso, Zingara, Gelosia számait oly hitelesen adta elő, hogy az egykori Popular moziban tartott zeneversenyen díjazott lett 1970-1971-ben. A moziban jelenlévő több mint 200 személy, köztük az osztálytársai is vörösre tapsolták tenyerüket. Mátyás a sportot is nagyon szerette, B divíziós szinten focizott, ideálja Dobrin Nicolae focista volt, akinek egynéhány mérkőzését végig is csodálhatta. Ebben az időben a Vár utca „Castelani” focicsapata, és a Cantacuzino utca „Cantanieni” csapata kemény vetélkedőket tartott. Mátyás kicselezett mindenkit, eljutott az ellenfél kapujáig, de nem rúgta be a gólt, hanem visszacselezett, majd újra. Ő a foci szépségét, mint művészetet szerette, nem az eredmény érdekelte. Érettségi után az erdészeti egyetemre felvételizett, viccesen mindig azt mondta, hogy ő csetenpásztor akar lenni. A cseten székely tájszólásban sűrű, tövises, száraz fenyőerdő rész, ahová a tehenek szívesen mentek be pihenni, mert nem támadták itt a szúnyogok. Sajnos nem jutott be az egyetemre. Mátyás így a Dacia szervíznél lett munkás. Elvégezte a népművészeti iskola canto szakát, és a 2-es üzem kulturális életében vállalt szerepet, egyszer Apácán is koncerteztek ezzel a csapattal. 2-3 évre rá leszerződte őt az ARO éjjeli bárja zenésznek. 1975-ben nősült, felesége a székelyderzsi Dénes Ilonka, 1976-ban megszületett az egyetlen gyerekük, Nándor.

 

Mátyás és Ilonka

 

Ebben az időszakban albérletben laktak a Bertalan negyedben, majd egy kétszobás lakást vásároltak a Muncii utcában, a Berzei utcai tűzoltósággal szemben. Ebben az időszakban kezdődött Mátyás zenei kibontakozása. Berkovits Dorina iránti plátói szerelme arra késztette, hogy saját dalt is írjon. Mozsner Boriska szerelmének már több saját szerzeményt írt. Néha ismeretleneknek úgy mutatkozott be, mint Mateo Rapoletti olasz énekes. Sokszor zenélt a Poiana Capra Neagrǎ szálódában. Nyáron 3-4 hónapot zenélt nagy sikerrel Mamaián és Eforián. Mátyás beceneve Moki volt, neki mindenese, csicskása Ţuruca Mircea, sokat segített az adminisztratív dolgaiban. Nagyon szerette Szécsi Pál (1944. március 19. -1974. április 30.) énekest, Egy szál harangvirág, Két összeillő ember, Szereted-e még?, Csak egy tánc volt, Carolina, Kismadár énekeit folyamatosan énekelte, az éjjeli bár slágerei is lettek. Máté Péter (1947. február 4.- 1884. szeptember 9.) zenei világát is átélte: Most élsz, Egyszer véget ér, Hull az elsárgult levél, Elmegyek, Mondd miért szeretsz te mást?, Ez majdnem szerelem volt, Ott állsz az út végén, Zene nélkül mit érek én? számait hitelesen adta át, az éjjeli bár közönsége sokszor visszatapsolta.

 

A focicsapatban

 

Mátyás igazi zenei megvalósítása az Elvis Presley (1935. január 8. -1977. augusztus 16.) korszaka volt. Olyan hitelesen és átéléssel adta elő Elvis dalait, mint senki más. Amikor Brassóban Elvisről filmet vetítettek, legalább 20-szor nézte meg. Felesége, Ilonka varrónő volt, ő varrta Mátyásnak az Elvis ruhákat. Mátyás már középiskolásként imádta Elvist, és azóta Elvis frizurát is viselt. Can’t Help Falling In Love, Suspicious Minds, Burning Love, Jailhouse Rock, Don’t Be Cruel, If I Can Dream, It’s Now or Never dalait az éjjeli bár közönsége nemzetiségtől függően imádta, ez volt együttesük fénypontja. Így lett Rápolti Mátyás Brassó Elvise. Az Amarán tartott zenei fesztiválon a Grigorescu testvérek képviselték a zenei hatóságot és a hivatalos kritikát, mikor Mátyás énekét meghallgatták ledöbbentek, nagy zenei jövőt, világhírt jósoltak neki. Külföldi zenészek mellett norvég zenei impresszár is próbálta az ARIA (Agenţia Română de Impresariat Artistic) berkeiben elérni, hogy Mátyás kapjon külföldi szerződést, de ez lehetetlen volt egy brassói magyarnak abban a nemzeti kommunista időben. Így Mátyásnak az éjjeli bár zenei világa maradt az egyetlen kibontakozási lehetőség. Hasonló volt az sorsa Radics Béla, a világhírű gitárosunk sorsával. Az ARO éjjeli bárja volt abban az időben Brassó alvilágának az egyik központja, a szórakozás színe alatt. Ebbe kellett Mátyásnak is belesüllyednie. 1987. augusztus 11-én RápoltiMátyás elhagyta ezt a földi világot, és más dimenzióban eggyé válhatott Elvisszel. A megyei temető református részlegén alussza örök álmát. Felesége a fiával 1990-ben kitelepedett Magyarországra, fia akkor az Áprily Lajos Főgimnázium 9-ik osztályát fejezte be.

Így ért véget a brassói magyar Elvis sorsa. Elgondolkozhatunk azon, hogy hány magyar zenei tehetség nem bontakozhatott ki a román nemzeti szocializmus doktrínája miatt. Erdélyben alakultak magyar együttesek, voltak próbálkozások, volt Siculus fesztivál, de a megélhetés miatt zöme az esküvői zenei szint fölé nem tudott emelkedni.

 

Osztálytársaival az Unirea líceumban

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ