Elköltöztünk, és új borbélyhoz kell mennem. A hajamat már elfogadtam olyannak, amilyen: hullámos, őszül, és összevissza áll – más is elfogadta ezt az áramvonalasságot. A szakállam és a bajuszom viszont egy idő múlva belenő a számba, és nem jó érzés, mikor a sajttal azt eszem.

Most tehát azon töprengek, vajon maradjak-e a réginél, vagy legyek kényelmes. Kedves, jólnevelt fiú volt, igazi borbély, nyilván most is az, de két megállóval arrébb.

De hát nem ér-e meg két megállót, hogy az ember nyugodtan üljön abban, amit már megszokott?

Mindent elkövettem, hogy ne legyek kényelmes, csakhogy a kényelemnek is több arca van. Melyikre nézzek most vajon?