Hürkecz István: Az első úszólecke – simonyi sztori
A nyári vakációkat sokáig Simonyiban töltöttem nagyszüleimnél. De nemcsak náluk, hanem a Gabnai tanyán is, legalább két-három hetet. Gabnai Imre bácsi felesége, az én aranyos Macanénim, ugyanis anyai nagyanyám húga volt. Gabnaiék sokat olvastak és kitűnő humorérzékük volt.
Kutyát nem tartottak, de macskájuk volt bőven, verték le egymást lábról, amikor Macanéni tyúkot, csirkét vagy galambot bontott. Hárman közülük annyira megszerették a galambhúst, hogy elkezdték lopkodni a kisgalambokat. Imre bácsi betette őket egy zsákba és elvitte őket túl a Körözsön, jó messzire. Kb. 2-3 hétre rá visszajöttek. El nem tudtuk képzelni, hogy ez hogy sikerült nekik. Pénzük a kompra ugye nem volt, sem saját kompjuk, úszni se tudhattak.
De lehet, hogy csak azért nem tudtak úszni, mert nem volt nekik olyan úszó instruktoruk, mint nekem.
A Gabnai tanyáról naponta kijártunk a Körözsre unokatestvéremmel, Imivel. A bőröm állandóan leégett a napon, lehámlott, újra nőtt, újra lehámlott. Néha a lovakat is megúsztattuk. Iminek a félfalu aranyifjúsága a barátja volt és különféle házi dohányokkal kísérleteztek, hogy az idő jó füstbe menjen, és ne rosszba.
Egyik alkalommal megint összeverődtek vagy négyen-öten egyiküknek a csónakján. Hét-nyolc éves lehettem, ők meg 16-18 körül. Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy közöttük lehettem. Imin kívül én csak Molnár Jancsit ismertem, aki szintén unokatestvérem. Nem tudom már melyiküknek támadt az az ötlete, hogy meg kéne tanítsanak úszni. Nagyon tetszett nekik az ötlet és nem sokat vacilláltak: Ketten elkapták kezem-lábam, meghimbáltak és bedobtak a csónakból a mélyvízbe. Időm nem volt megijedni, kapálódzni kezdem, mint a macskák, ha vízbe dobják őket. A fiúknak nagyon tetszett a mutatványom, mert jól derültek és miután kacagva kihalásztak, egyhangúan kiállították a szóbeli bizonyítványt kutyaúszásből elégségesre.
Aradon az uszodában ezt sajnos nem ismerték el az ottani instruktorok és egészen más módszerekkel egészen más úszásnemeket oktattak nekem ahhoz, hogy bekerülhessek a vízilabda csapatba.