Hürkecz István: Forog a Föld. Velem. / Simonyi sztorik
Minden nyári vakációmat Simonyiban töltöttem kb. tízéves koromig, de utána is még vagy 5-6 évig legalább a felét, felváltva a két nagyanyámnál meg a Gabnai tanyán.
Simonyifalva a falu becsületes neve, de a helybéliek és a szomszédfalubeliek is csak Simonyinak hívták. És „simonyi” volt a melléknév is: a simonyi emberek simonyi embereknek hívták magukat egymás közt. Simonyifalviaknak csak a Simonyin kívüliek hívták a simonyiakat.
Simonyinak a Vadász felőli végén lakott Molnár Jani bácsi. Felesége, Ida néni, anyai nagyanyám testvére volt. Az ő fiuk volt Molnár Jancsi, a törtnelem-tanár, aki engem a kolozsvári egyetemre irányított. A nagyothalló, de ügyes és okos Gyenge Jóskát, aki rokonunk, elvitte Temesvárra egy szakiskolába, ahonnan kikerülve az évek során megbecsült bútoasztalos mesterként vonult nyugdíjba.
Farkasmamámtól a kertek alatt jártam át hozzájuk Jani bácsit hallgatni. Sok könyvet mentett meg a kommunisták könyvégetéséből és szívesen olvasott fel nekem. Nemigen merte kiadni a kezéből őket, nehogy a hatóságok elővegyék érte. Ő olvasta nekem először hangosan a Toldit meg Arany János balladáit.
Gyermeki elmémet ezen felül is állandóan pallérozni igyekezett, például azzal, hogy bemutatta nekem, hogy forog a Föld.
Először elmagyarázta a Föld Nap-körüli pályáját, majd a pedig a saját tengelye körüli forgását. Azt mondta, hogy ezt magam is megtapasztalhatom: húnyjam be a szemem és forogjak a saját tengelyem körül. Jó néhány fordulat után kissé már szédülni kezdtem. Ekkor felszólított, hogy most feküdjek le a földre hanyatt, a szemem továbbra is becsukva tartva. Megtettem és valóban éreztem, hogy forog velem a föld. Mármint a Föld.
Ezt később még megtapasztaltam egy párszor, anélkül, hogy becsukott szemmel forogtam volna. Elég volt hozzá, hogy többet igyak a kelleténél.
Pusztai Péter rajza