Éget nagyon a  nap. Épp azon gondolkodtam, hogy keresni kellene valami árnyékot. De jobb szórakozásom akad, így inkább nem mozdulok. Jó tudom nem illik hallgatózni, de mit csináljak, ha jó a fülem. A medence szélén fekszem, pár méterre arrébb egy óriás fűz ágai lágyan ringatóznak, a szélben.

 

 

Anya, észrevetted, hogy most nincsenek itt oroszok?

Majd lesznek.

Ne izélj már, Mari.

Te gondolkozz. Ki mellett állunk?

A háborúban?

Nem, a piacon. Ne légy már dinnye!

Az ukránokén.

Nem értesz te semmit, apuka. Ne Nemzeti Sportot olvass, mert attól csak elhülyülsz.

Jóska, gyere a svédasztalhoz.

Nem hoznál nekem inkább valamit?

Nem. Szolgáld ki magad.

Na b…+, minek jöttünk ide, ha itt is ugyanaz van, mint otthon.

Na ugye mondtam, hogy vacsorára rendesen kell felöltözni. (Az ember egy két számmal nagyobb zakóban, fehér ingben. A nő rózsaszínben.)

Ja. Be sem engednek, ha nem veszek ünneplőt. Láthatóan utálja a helyzetet. Zavarában még a lába is összeakad.

Nézz már szét te szerencsétlen, morog az asszony.

S a pasi szót fogad. A szomszéd asztalnál ülő csinibabára mereszti a szemét.

A lábad elé nézz, vágja hátba erőteljesen a feleség.

Ne tessék már minden almát összefogdosni, szól az egyik nő egy öreg hölgyre, aki minden almát megforgat, s visszatesz a tálba.

Jogos a taps… mondja zavartan a néni.

Nem éppen tapsoltam a művelethez.

Tudom, tudom én hogy nem helyes. Csak azt hittem, senki nem látja. De lebuktam.

Le bizony.

Legyen szíves levenni a papucsát és kitenni a szaunából.

Már miért tenném?

Mert ott az ajtón a piktogram,  nem lehet behozni. Sem papucsot, sem fürdőruhát.

Mi a fenéért? Nem lesz ennek a papucsnak semmi baja a melegben.

Annak nem, de magának igen, ha nem viszi ki mindjárt.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ