hegyekben kóborló utakat tapodó
miért rettensz meg a rád rontó ugató
bozontos kitanult útonálló ebektől
miért hagyod magad kiűzetni a hegyekből
miért nem lehetsz békében a világ ura és őre
milyen elvadult indulat iktatna ki belőle
miért fordítasz hátat visszafelé szaporázva
sandítva a feladott irányt hátra mindig csak hátra
miért hagyod hogy a kegyetlen szél taszítson teperjen
szavaidba vattás felhőfoszlányokat keverjen
ez már vereség pedig úgy teszel mintha a hegyről
vonulnál haza
mint estére ahogy ráfekszik az éjfél
éjfélre téntás éjszaka

1. Demeter Mária:
   2023. december 5. 10:26

   Mennyi mindent tudott kifejezni Cseke Gábor, és milyen egyszerüen…

2. gergely tamás:
   2023. december 5. 16:28

   mennyi fájdalom, a veszteség tudomásulvétele, s még mindig a kérdés: miért?