hol van az én édes hazám?
magyar földem, magyar dajkám
magyar szívem, magyar ajkam?
régen véresre haraptam

úgy jöttem világra holtan
már méheden kívül voltam
a szívemet tőled kaptam
melledre mégsem tapadtam

nincsen anyám, nincsen hazám
sem a mélyben, sem magasban
országból igazolatlan
belőled is kimaradtam

őseim, kik érted haltak
magyar földben nem nyughatnak
hétfájdalmú szüzek sírnak
krisztusaink elkorhadnak

hazám, hazám, te mindenem
sohasem törődtél velem
kik szeretnek, szembeköpnek
elhagynak, vissza se jönnek

gyermekeid széjjeltéptek
felgyújtottak, összetörtek
elástak és széjjelszórtak –
ők mind a fiaid voltak

amiről mesélt az anyám
– ő sohase járt ott, az ám! –
nincsen már meg az az ország
szertehordták, eltaposták

verik most a magyar kártyát
kik nem nézik, csak kifosztják
döngetik a magyar mellet
magyar gyűlöl magyar mellett

véresszájú költők vagyunk
te se vagy, de mi se vagyunk
hazánk helyén kakukkfészek
sírjaink is elenyésznek

édes haza idegenben
ha kimentem, jól bementem
megölellek, megsiratlak
úgy szeretlek, majd meghallak

1. Patócs Molnár János:
   2023. december 14. 06:58

   Csak nyelek nagyokat, a dübörgő szavak súlya alatt. Verstanilag döcög, de viszi az érzés lendülete. A hiányérzésé. És ezt a költőt alig ismerik…

2. gergely tamás:
   2023. december 14. 18:01

   Olvasd és terjeszd!