Budapest, minden magyarok fővárosa az idén november 17-én lett 150 éves. De a hozzá tartozó városrészek története több mint egy évezredre nyúlik vissza.

Nem messze fekszik Esztergom, az egykori Ister-gam, ami sumírül Ister kanyarulata, görbülete, aza Dunakanyar. A Balaton pedig Bál isten tava. Ezért Budapest területén is éltek ősibb népek. Az 1. században kelták telepedtek ide, majd 89 körül a rómaiak megalapítottak Aquincum városát, a mai Óbuda elődjét, ami a Pannonia Inferior provincia székhelye volt. Vele szemben helyezkedett el a Contra-Aquincum, a mai Pest elődje. Attila hun király Buda testvérének lett székhelye, majd avar, magyar folytonossággal épült tovább. A Jagellók idején majdnem 30000 ezer lakosa volt, így egyben Európa legnagyobb városaihoz tartozott.

Buda IV. Béla királyi parancsára jött létre, mert az ősi Pestet feldúlták a tatárok, a Duna túlpartján védhetőbb volt a hegy. Ez lett a Magyar Királyság egyik székhelye. 1313-ban Buda városához tartozott Pest is. A török idők végéig Buda bírt nagyobb jelentőséggel, a törökök kiűzése után visszakapta a két város a szabad királyi város címet. A 19. századra Pest lett a kereskedelmi és gazdasági központ, Buda inkább hivatali központ. A Budapest névválasztás gróf Széchenyi István ötlete volt, és a Világ című művében jelent meg. Az egyik angol ismerőse a következőt javasolta: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év, sőt hónap múlva oly megszokottan ’s könnyen hangzanék, mint Bukarest, ’s így két város egyesülne, mely most nem legjobb szemmel nézi egymást.” Egyesek Etelvár, Honderű, Hunvár, Dunagyöngye elnevezést javasolták. A két várost hajóhíd kötötte össze, ami nem mindig biztosította az átkelést. Széchenyi szerint amíg nincs egy állandó híd a két város között, addig nem lehet egy városról beszélni, csak egy város Budapest névvel felel meg a nemzet érdekének, hogy az ország gazdasági, politikai, közlekedési és kulturális központja legyen. Az első kísérlet a városok egyesítésére 1849-ben jött el, 1849. május 21-én a magyar csapatok visszafoglalták Budát és Pestet, a kormányzat ide is költözött, igaz, csak egy rövid időre, de ez alatt nagyon sok minden fejlesztést elhatároztak, és döntés született a városok egyesítéséről is. Az erről szóló rendelet 1849. június 24-én jelent meg. A rendelet hivatkozik a Lánchídra is: „Miután a’ lánczhid rövid idő múlva tökéletesen elkészülvén, ezáltal meg fog szüntetni az anyagi akadály, melly a’ két törvényhatóságban elkülönülve élt ’s létezett testvér főváros egyesítését és szellemi összeolvadását nehezíté.” A Szemere-kormány ezen rendeletét a megszálló osztrák hatóságok nem ismerték el, a két várost továbbra is külön kezelték, igaz a szabadságharc leverése után kinevezett közigazgatást vezettek be, amely viszont Óbudát és Budát egyesítette, 1849. november 8-án politikailag, 1849. december 19-én pedig közigazgatásilag is. A császári rendelet 1850. november 13-án Pestet és Budát közigazgatásialag egyesítette, majd 1853. február 26-án a két város pénzügyi közigazgatását is egybevonták. 1860-ban kiadott októberi Diploma visszaállította Pest és Buda és Óbuda szabad királyi városi jogait.

A kiegyezés után az új alkotmányos kormányzat egyik fő célkitűzése volt a városok egyesítése, így a birodalom Béccsel egyenértékű székhelyét kívánták megalkotni. 1868-tól Andrássy Gyula kormányfő Budapest fejlesztésével is foglalkozott. 1870-ban jött létre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már egységesen kezelte a majdani Budapestet. A jogi egyesítés körülményesebb volt, a törvényt 1872. december 23-án fogadták el, ami kimondta: „Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.”

Végül 1873. november 17-én alakult meg Budapest, de még nem tartozott hozzá Újpest, Csepel, Pesterzsébet, Kispest, Rákospalota vagy a budai oldalon Nagytétény és Békásmegyer. A Margit-sziget még József főherceg tulajdona volt, csak 1908-ban sikerült tőle megvasárolnia a fővárosnak. Néha a fővárost Nagy-Budapestnek is nevezték. 1930-ban hozzácsatolták a Csepeli Szabadkikötőt, majd 1937-ben a Budaörsi repülőtér területét, később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörét kiterjesztették 24 környező településre is. A II. világháború előtt szakmailag újragondolták a főváros területének az átrendezését, 1948-ra kész volt a változtatás megalapozott anyaga. Az 1949. augusztus 20-án életbe lépett szovjet típusú alkotmánnyal, a Magyar Dolgozók Pártja saját érdemeként könyvelte el a város egyesítését. Az 1949-es törvény Budapest területét 1950. január 1-től 7 várossal és 16 nagyközséggel bővítette, majd 1994-ben Soroksár is önálló kerület lett. Ma Budapest lakossága 2 millió körül mozog, és a világ egyik legszebb fővárosa, számunkra a legszebb.