Reccsen az éjjel a csíki fagyban
Amelyhez immár odafagytam
S lépteimtől zsémbel az utca
Itt egy csuszamló árny ott egy hóbucka

Mélylégző tisztaság hasít a tüdőmbe
Fagyos kutyaszart hányadékot tár előmbe
Oly steril e világ szennyes lázálma
Tetőről lecsüngő jégcsapokká válva

Előbb a gyomrom hűl ki majd a vesém
Lábam s kezem már-már nem is enyém
Csak az ész lángja szisszen a kucsma alatt
Makacsul virraszt a hűvös gondolat

Zúzmaradíszesen szottyan a szó
Trombita torkára forrt induló
Harsan fel fájón mint trágyásszekér
Tengelyén a kerékagy sírása elér