Kígyóbűvölők kitartott síphangjai
karcolják agyunkat,
kufárok, háttérfarizeusok dobolnak
egyre őrültebben,
s a ritkás szünetben hallani,
amint zokognak a menekültek.

Miféle komponista lenne képes
mindezt egységes melódiába elegyíteni,
mikor mind a nyolcmilliárd
saját kottája szerint zsarol,
koldul, manipulál és szeretkezik –
miféle torok képes lenyelni
ezt a katyvaszt nap mint nap,
akárha átélése kenyerét,
üdvössége borát?

Talán csak nagyritkán,
ilyenkor, karácsony táján
próbáljuk összetenni két tenyerünk úgy,

hogy csak ereink szoltárát

halljuk cseperészni

és egészen halkan,

csak a bennünk lakónak súgjuk oda:

HALLELUJA !