A kutyák vizeletükkel jelölik meg a területüket, az emberek zászlóikkal. De nem csak nemzetük területét, hanem gyakran nemzeti hovatartozásukat, származásukat is ezekkel a textíliákkal tudatják a világgal.

 

A tizenkét ezer lakosú kisvárosban, ahol élek, a lakosság 40 százalékának többségi felmenői németek, 30 százalékának norvégek, a többi ezeknek és sok más nemzet keverékének a leszármazottja. A norvég származásúaknak van saját kultúrházuk (az van rá kiírva, hogy “Livsreise”, azaz ‘életút’ vagy ‘életutazás’), múzeumuk, tánccsoportjuk. Május 17-e norvég nemzeti ünnep, a Syttende Mai. Ilyenkor népviseletbe öltöznek és nagy csinnadrattával végig vonulnak a városon norvég zászlókat lobogtatva. A háromnapos ünnepség szervezőinek a listáján a nevek 70-80 százaléka viszont német. (A németekeknek nincs zászlókultuszuk. Sem itt, sem Németországban, kivéve a foci világbajnokságok ideje alatt.)

 

 

 

 

Az egyik szomszédunk szabadidejében önkéntes fociedző a helyi gimnáziumban és a vébé idején mindig kitette a német zászlót, 2010-ben a szlovákot is, mert felmenőinek egy része onnan vándorolt ki. Azaz ide be. Itt mindenki tudja, hogy hány százalékban milyen nemzetiségű felmenőktől származik, bár az angolon meg a spanyolon kívül más nyelvet nemigen beszélnek. Ja, meg ugye itt nálunk az albánt. A kisvárosunkban élő albánok Koszovóból, Albániából és Észak-Macedóniából jöttek, az elsők menekültként, a többiek meg azért, mert itt már volt albán közösség. Két focicsapatuk van: a koszovóiaké meg az albániaiké. A macedóniaiak kevesen vannak és abban a csapatban játszanak, amelyikben éppen nincs elég ember, mint a fiam is, akit befogadtak dísz-albánként, amíg itt járt suliba. Zászlókat viszont nem láttam ezeken a meccseken. Lehet, hogy többszáz éves rossz tapasztalatuk van vele?

 

A helyi veteránok hazaszeretetüket azzal mutatják ki, hogy házukon vagy házuk előtt a csillagos-sávos zászló* lobog egész esztendőben. Mellette gyakran látni egy másik lobogót is, amit viszont cserélgetnek. Naponta elsétálok például egy ház előtt, ahol az amerikai zászló mellett decemberben a vatikáni zászlót lobogtatják, jelezve, hogy a ház lakói katolikusok. De láttam már ezen a házon az amerikai tengerészgyalogság zászlaját is (tehát a tulaj ott szolgált), Sauk City baseball csapatának a zászlaját (tehát ott nőhetett fel), a University of Wisconsin zászlaját (tehát ott végzett), továbbá lengyel, német, sőt magyar zászlót is (tehát a házaspár felmenői ezekből az országokból vándoroltak ki. Azaz be.) Belekukkantva a járási ingatlan nyilvántartásba kiderült, hogy a tulajdonos vezetékneve Foldy. Hogy nekem földim-e, az nem derült ki ezidáig.