Vége a karácsonynak, a mindenféle szent neve napjának, letudtuk a szilveszteri mulatságokat, meg az előző évet is. Elhúztak minden csárdást, keringőt, rumbát és csacsacsát. Most már ideje hazamenni.  Ne nézd azt az utolsó kockányi zserbót, melynek még a legtintásabb vendég is megkegyelmezett, ne kavard ujjaddal a fazék alját, mert ott csak üres káposztalevelek vannak. Menj haza most, amig még a párod kezét csókolgatod és nem a sokat fogdosott budikilincset. Amikor még filteres felével viszed szájadhoz a cigarettát és nem ropogtatod csirkesült helyett a porcelánnipp combját. Nincs már egy ép villanykörte sem a lakásban, egy szaloncukor sem a fán s a tévé is befuccsolt. Csak én maradtam, hogy a rám jellemző anyás szelidséggel ismételgessem: menj haza, most ébred ágyadban egy vadiúj év, kívánj neki virustalan jó reggelt.