Dinók Zoltán: A pap megfeledkezik a miséről
Kálmán Atya igazán megható misét adott. Nagyon szerették. A pap anyjával élt együtt. Kálmánnak nem volt kedve elköltözni otthonról, pedig ötven éves volt. És olyan sok fizetést sem kapott. Valéria az anyja mindenben, amiben lehetett – támogatta a fiát. Ám Kálmán Atya szerette a bort. Néha felöntött a garatra. De persze nem vizet prédikált. A vörös és a fehér bort egyaránt szerette. Nem utálta a kommunistákat és szocialistákat. Sok mindenben nem értett egyet velük, de sokkal jobban rokonszenvezett velük, mint az átlag papok… Jól értett tehát a politikához is… Sok pap különcnek tartotta. Művelt volt. Imádta Tolsztojt, Shakespeare-t és Puccinit… Az olasz népet nagyon szerette. De az oroszt és angolt is. A németet csak Beethoven és Wagner miatt… Shakespeare drámáit betéve tudta. A Hamletet nagyon nagy műnek tartotta. De Freud nézetei is sokban hatottak rá… Mit meg nem adott volna, ha találkozik vele. Milyen jó eszmecserét levágtak volna… Egyszer Kálmán Atya azt mondta: Freud többet tett az emberiségért, mint Jézus… Ezért pap munkatársai megharagudtak rá. Sőt, hibbantnak nézték… Hogy mondhat ilyet egy pap? Egy keresztény pap? De továbbléptek rajta. Persze Kálmán Atya tisztelte Jézust s éppen ez az, hogy ő jézus utasításai szerint is élt… Nem hazudott, nem lopott… És természetesen szerette embertársait. Segíteni akart az elesetteken…
Tehát mise után haza ment. Lepakolt. Valéria éppen a tévét nézte. Kálmán már vagy tíz éve nem nézett tévét. Utálta. Népámításnak tartotta. És lélekrombolónak. A kulturális műsorokat szerette, de már az sem érdekelte… Valéria romantikus sorozatokat szerette. Kálmán pont ezeket utálta. Szegény Kálmán sem találta meg a szerelmet életében. Ő református volt. De nem volt még soha igazán szerelmes… És talán már nem is lesz. Valéria most is egy szappanoperát nézett.
– Mi az fiam? Jó misét adtál?
– Igen. Nem panaszkodtak az emberek.
– Örülök neki.
Kálmán kicsit elfáradt. Nem dohányzott. A teát viszont nagyon szerette, azt tett fel most is a gázra. Valéria tévézés közben szendvicset falt. Kálmánt a tea megnyugtatta. Valéria beszólt a konyhába:
– Gyere, nézd egy kicsit a tévét!
Kálmánnak esze ágában sem volt. De a tea megivása után bement a nagyszobába.
– Tudod, hogy vagy tíz éve nem nézek tévét!
– Épp azért legalább ezt a sorozatrészt nézd meg!
– De nem érdekel!
– Csak az én kedvemért!
Kálmán nem bánta.
– Olyan izgalmas szerelmi kapcsolatokról szól!
Kálmánt máris untatta a sorozat. Nem tudta öt percnél tovább nézni… Felállt s a szobájába ment. Leheveredett. Álmos volt, nem akart könyvet a kezébe venni. Estefelé mindig olvasott. Most azonban aludt egy másfél órát.
Mikor felkelt, Valéria már épp feküdt le. Kálmán pedig ment a kocsmába. Valéria nem is sejtette. Ám azt tudta, hogy néha iszogat a sarki kocsmában. De hogy most… Azt nem. Éjfél körül aztán beront az ajtón. Valéria is meghallja. Kálmán alig állt a lábán s a WC-t sem találta.
– Itt van, te szerencsétlen!
S Kálmán kiadta magából a sok bort. Majd a fürdőszobába ment.
– Miért ittál ennyit? – kérdezte az anyja.
– Néha pap létemre elegem van a világból.
– Na ne mondd! Nekem meg belőled van elegem! Az ilyen pap nem szégyelli magát?
Kálmán hallgatott.
– Szégyelljem magam? Mert ember vagyok? – mondta aztán.
– A papok nem nagyon szoktak inni…
– Én igen.
– Na feküdj le, későn van…
A pap már valóban alig állt a lábán. Lefeküdt s mély álomba zuhant. Reggel későn ébredt. Valéria épp mosogatott, amikor Kálmán kiment a konyhába.
– Mi a helyzet? – kérdezte Valéria.
– Nem érzem magam valami jól…
– Csodálkozol?
– Na, minden rendbe jön… – mondta Kálmán.
Majd Valéria elment bevásárolni. A pap elfelejtette, hogy ma este misét kell adnia… Este olvasásba merült. Aztán harmadnap mikor Kálmán megfordult a város plébániáján, az egyik pap azt mondta neki:
– Tegnap előtt este misét kellett volna adnod!
– Jézusom! Elfelejtettem!
– Nem baj, de a következőt ne felejtsd el!
– Nem fogom.
– Egyébként jól vagy?
– Jól.
– Na menj Isten veled!
S Kálmán elgondolkodott. De hát hogy felejthette el? Ilyet még sose tett. Hazatért. Valéria pörkölttel várta. Jól belakmározott. Készült a csütörtök esti misére. Nagyon szánta főleg az öregembereket, akiket cserben hagyott. Mit gondolnak majd róla? De azt megígérte magában, hogy valami különleges beszédet mond csütörtök este… Hiszen erre képes. Ezért szeretik.
Aztán meg is történt a csütörtöki mise. Az egyik öregasszony azt mondta Kálmánnak:
– Mi volt magával, múltkor? Csak nem beteg?
– Nem, egyszerűen megfeledkeztem a miséről.
– Most megint szépeket mondott.
Kálmán még el is pirult.
– Többet nem feledkezem meg a miséről.
Majd az öregasszony mosolyogva elbúcsúzott.
– Az Isten áldja magát.
– Magát is.
S Kálmán magára maradt a templomban. A Krisztus kereszt előtt elmondott egy Miatyánkot. Valami megfoghatatlant érzett, mintha csoda történt volna vele… S hazaballagott anyjához, miközben beesteledett.
Pusztai Péter rajza
2024. január 18. 16:51
Dinók „tiszteletes” nem tudja, hogyha Kálmán pap református, nem „adhat misét”? A misét meg nem „adják”, hanem celebrálják, vagy tartják, vagy mondják. A többiről nem is érdemes szót ejteni.