éppen valahogy értelmezem, vagy sérelmezem, hogy egyik gyermekkori barátomnak, András F. Baloghnak nincs meg Alain Robbe-Grillet könyve pdf-ben az Útvesztő és nagy sértődötten vagy ütődötten megköszönöm (á, kedves vagy, de talán nem ér meg annyit!) felajánlását, hogy majd kiveszi egy könyvtárból és beszkenneli, tíz nap múlva, mert gondolom, akkor engem már nem érdekel, és nem azért mert nincs vagy nem lenne rá idő, mint abban a svéd gyermekversben gyermekkorunkból, hogy már annyi időm van, hogy nem érek rá várni, Nabokov Nevetés a sötétben regényét olvasom (újra ha nem kellene valaki előtt szégyenkeznem, talán maga az idő előtt szégyenkezem, hogy majd azt hiszi, ki akarom játszani, hogy azt hiszem én, hogy azzal, hogy újra olvasom, megismételhetem az időt, a magát), „a szobán végig nyúló poros fénynyaláb” 162.o. fordította Vári Erzsébet és az az érzésem vagy emlékem, hogy egy helyütt ezzel van Robbe-Grillet is elfoglalva vagy ezen maszatol oldalakon vagy mondatokon keresztül; így lesz ez amikor több ideje van az embernek, viccelem el így Andrásnak és a könyv tovább olvasására használom inkább a megmaradt időt, mintsem hogy Robbe-Grillet olvasnám újra és útjaink nem válnak el; Alfred Appel NOVEL: A Forum on Fiction (Vol. 4, No. 3, Spring, 1971) Nabokovval készült interjúja, legaláb megvan: http://www.lib.ru/NABOKOW/Inter15.txt de persze itt nem M. Nagy Miklós fordításában; és ebben a beszélgetésben tényleg előkerül Robbe-Grillet is meg a Lolitát megjátszó felesége is („Voulez-vous un Coca-Cola, Mademoiselle?” ) és szóba kerül a francia új regény is: French New Novel does not really exist apart from a little heap of dust and fluff in a fouled pigeonhole (egy piszkos skatulyában lévő kis kupac por és szösz); de a legjobb mégis ahogy a többi nagyról (Camus, Chagall, Sartre stb.) sok szót rájuk nem szánva említ meg másokat például Franz Hellenst (1881-1972). megjegyzem Ligeti is ilyen határozottan tudott nyilatkozni kortársairól; azt is élveztem; én valahogy tartózkodom ettől; gondolom;