Örülök ennek a dolgozatnak. Hogy írjunk a kedvenceinkről. Nem könnyű eldönteni, melyik az. Nekem már volt libám, japán tyúkom, kutyám, cicám. Elfelejtettem említeni, kertes házban lakunk. Ja és tengerimalacom is van. És apával közösen aranyhalam. Vagyis az akvárium közös, apa kezeli, de az aranyhal benne az enyém. Persze ő ezt nem tudja, mármint a vízi szépség, elég, ha én tudom. Cicám kettő is volt. Az elsőt széttépte valami, szerintem a korábbi kutyánk, amelyik már szintén elkutyagolt az élők sorából. A mostani meg fogta magát és eltűnt. Nem először. Igaza lenne Nagytatinak, hogy a macska hűtlen és állhatatlan?

Kezdjem az elején. Volt egy kanárim, a Nagymami vette születésnapomra, kalitkástól. Azért kértem, mert a Nagytati mesélte, hogy fiatalkorában volt egy Phoenix nevű banda, s ők énekeltek egy kanáriról, amelyik szabad akart lenni, de nem vette észre, hogy rácsok között él, nekirepült, és meghalt. Egyszer előkereste a lemezt, meg az öreg pickupot is, és lejátszotta. Nem értettem, de szép volt. Nem tudom hány hetet élt nálunk Főnix, nem számoltam, nem sokat. Egy reggel ott találtam holtan. Talán ő is szabad akart lenni? Nagyon megsirattam. Eltemettem, meggyászoltam. Aztán a legjobb barátnőm elment a szüleivel Ausztriába. Nagyon búsultam mert nem vagyok az a barátnő váltogatós fajta. Vigasztalásul apa vett egy aranyhörcsögöt. Persze, tudja, mondta is, az embert nem lehet állattal helyettesíteni, de hátha picit segít. Sajnos ő sem élt sokáig, őt is megsirattam, eltemettem. Már három sír van a kertünk sarkában a kedvenceimmel. Minitemető. Szoktam virágot vinni a sírokra, ha el nem felejtem. Egyik csapás a másik után. Nem könnyű az élet!

Egy ragyogó tavaszi napon váratlanul Apa jött értem a suliba, hamarabb elengedték a melóból. Pontosabban kirúgták. Kért pár szabadnapot, mert járt neki, és kimerült volt. Erre azt mondta a tulaj, úgy vélik, hosszabb pihenőre van szüksége, többet nem kell bemenni dolgozni. Bicajjal volt, úgyhogy gyalog indultunk haza hozzá. Ballagunk az Október 6 utcán, ő is, én is elég rosszkedvűen. Azt hiszem, nem sikerült a környezettan-témazáróm. Apa figyelt fel, hogy milyen édesdeden szunyókál egy ablakpárkányon egy tarka cica. Csodáltuk, csak suttogva beszéltünk, nehogy felébredjen. Aztán egyszer csak kinyitotta a nagy kék szemét. Begörbítette a hátát, dorombolni kezdett. Egy ugrás, és a vállamon ült, farkával a hajamat simogatta. Hát nem ennivaló? Vigyük haza – kunyeráltam apától. Nem a miénk, nem lehet. Akkor kérjük el, hátha nem kell nekik, vagy vegyük meg. De honnan tudjuk, kié? – ellenkezett Apa, mert ő semmire sem tudja egyből azt mondani, hogy oké, igen. Becsengettem a kapun. Kijött egy nő, megkérdeztem, kell-e nekik ez a cica. Nem az övéké – mondta nevetve – egész csapat macska kedvenc helye az a napos ablakpárkány. Ő csak ritkán tartózkodik otthon, fogalma sincs kié lehet, a két oldalsó szomszédé biztos nem, őket jól ismeri. A szemben lévő házba is becsöngettem. Azok sem vallották a magukénak. Cirmos pedig úgy ült a vállamon, mintha ott született volna. Erre apa is azt mondta, úgy tűnik, ő is akar minket, hazaballagtunk együtt.

Kölyök cica volt, de már tudott enni. Apa elment az állateledeles boltba és vett macskatáp-konzerveket. Meg egy piros bolhaűző nyakörvet. Nem nagyon tetszett neki, eleinte le akarta kaparni magáról, de lassan beletörődött, hogy viselnie kell. Csak ahogy beléptünk a kapun, és nekünk rontott Bandi, a rottweiler, döbbentem rá, hogy nem mindenki örülhet a kedves vendégnek. Apa rögtön bezárta Bandit a kennelbe, ő meg rohamozta rendületlenül az ajtót. Vasból van, nem féltem, hogy kitöri. Az is eszembe jutott, mit szól hozzá anya. Meg az öcsém. Csongi épp beteg volt, anyánál volt, én meg apánál, nehogy elkapjam tőle a betegséget. Cirmos hamar megszokta nálunk. Nagyon játékos volt, Nagytati vett neki teniszlabdát, órákat elszórakozott vele, meg hozott pamutgombolyagot, azzal is szeretett cicázni. Pillanatok alatt fent termett a háztetőn a szőlő indákon kapaszkodva, aztán nyávogott, hogy vegyem le. Odatettem egy kerti széket az eresz alá, felálltam rá, felnyújtottam Cirmos felé a kezem, s a karomon leereszkedett nagy kegyesen a vállamra. Az volt a kedvenc helye. Anyának nem nagyon tetszett a cicus, azt mondta, bajom lehet a szőrétől, megfertőződhet az arcbőröm, satöbbi. Nem tudjuk

milyen alomból való, volt-e beoltva, ilyesmi. Én nem mondom, hogy nem lehet igaza, mindentől félt. Sajnos a Nagymami is egy követ fújt vele. Folyton mosatták a kezem, dehát ki bírja azt betartani, amikor olyan aranyos, imádnivaló. Tulajdonképpen, ha szomorú vagyok, megvigasztal. Azzal, hogy szeret. Rám bízza magát. Szerintem ez a szeretet legerősebb jele, ha rá mered bízni magad valakire. Elvittük horgászni is. Apa tanított meg pecázni. Az utazást nem nagyon élvezte, de a partra dobott fickándozó halakat pillanatok alatt elkapta. Látszott a szemén, hogy a vadászat lázában ég. Felborzolta a szőrét, vadul nézett ki a fejéből. Szerintem tigrist játszott.

Egy reggel hiába hívogattam, sehol senki. Bejártam a kertet, nincs. Bandi be volt zárva, ő nem lehetett a bűnös. Szomorúan mentem iskolába, egész nap Czirmyn járt az eszem. Nemesi rngot adományoztam neki, leírtam a nevét sokszor az egyik munkafüzetembe, szerintem a Czirmy jobban kifejezi az ő különleges lényét, mint az egyszerű Cirmos. Aznap anyánál kellett volna aludjak, de megkértem, hogy maradhassak apánál, hogy keressük Czirmyt. Anya azt mondta, ő feláldozza magát, keressük együtt. Bejártuk a szomszéd utcákat, az öcsém is segített, aztán Apa is bekapcsolódott, miután hazajött. Talált másik munkahelyet. De hiába voltunk többen, semmi eredmény. Sokat sírtam. Nekem semmi sem akar sikerülni. Azon a hétvégén Apánál aludtunk, megkértem, próbáljuk meg még egyszer. Hát ahogy ott ciccegek, egyszer csak előbújik egy gépkocsi alól. Először úgy nézett rám, mintha nem ismerne. Aztán csak elindult felém. Ölbe vettem, rögtön dorombolni kezdett. Megszidtam, hogy hűtlen, meg minden, de nem szégyellte magát különösebben. Otthon még a Bandi is szívesen fogadta, futott körbe-körbe, mint egy bolond. Nagyon szép hétvége volt, olyan nyugalom és béke áradt szét bennem, mint amikor befekszel egy kád meleg vízbe.

Szépen nőtt, növekedett, szorgalmasan fogdosta a kerti egereket. Nem mindig ette meg, csak letette nekünk a küszöbre. Gondolom, szerette volna bizonyítani, hogy hasznos. Közeledett a karácsony, amikor újra eltűnt. Megint bekerestük az egész környéket, apával is, Nagytatával is. Még a facebookra is feltettük. Elmúlt a karácsony, el szilveszter, már megkezdődött az iskola. Czirmyről semmi hír. Pár napja Nagytata hangüzenetet küldött, hogy találkozott Czirmyvel, három utcára tőlünk. Nem merte megfogni, mert idegenként nézett rá, borzolta a szőrét. Másnap elmentünk arra apával, sajnos semmi nyoma. Azt hiszem bele kell törődnöm, hogy örökre elvesztettem. Nem értem, ha szeretett, már pedig biztos szeretett, miért hagyott el?

1. Demeter Mária:
   2024. január 22. 14:55

   Kedves történet, egy gyerek szemszögéből.