Elvesztettem valamit,
ami soha nem volt enyém igazán,
mégis fáj az űr, amit hagyott maga után.
Egy apró elszólás, árulás talán?
Kit árultam el kinek? Ez a rejtély csupán.
Egy szerető ki megosztja titkát,
mert nem csak szerető akar maradni,
sőt, mindenkivel elfogadtatni…
Szenvedek!
Átkozom a pillanatot,
mikor megestem egy baráti beszélgetés alatt,
Szeretőm elvesztve a bizalmat…?
Vagy a titkát osztottam meg valakivel,
akivel Ő nem szerette volna, de miért nem?
Képtelen vagyok elfogadni az indokot,
reménykedő lelkem nem látja az okot.
Rág a gondolat, rosszkor voltam ott,
Szeretőm inkább máshoz bújt volna;
de kérdem én, miért voltam ott?
Nem én kértem, Ő hívott…
Csapda volt hát?
Megmutassa, hogy tényleg gonosz?
Elűzzön magától?
Szavakkal is megtehette volna.
Vagy magának bizonyított volna inkább?
Tévedek.
Minden bizonnyal,
szívem súgja,
ez nem lehet.