Amikor reggel megérkeztem a buszmegállóba, már ott várakoztak az első
tantestületem tagjai.
A tantestületem, ízlelgetem a birtokos személyraggal ellátott főnév
meghittségét. Vágytam rá. Egy letört darabjában kaptam meg, melyet néhányunk
egymásra hangoltsága hamar leválasztott az egészről. Világaink egymásra
csúsztatott kördiagramjai csak a barátok esetében fedték le egymást.

A kölcsönös elfogadás vágya az egymás világával azonosulni nem tudás ellenére élt
bennem. Türelmesen hallgattam végig minden pletykát és a szervesen hozzátartozó
kiapadhatatlan ítélkezést. Látszólag mindenkivel jóban voltam, különösen M-mel
beszélgettünk nagyokat órák után a faluból a városba gyalogolva.

Azon a bizonyos reggelen is az általános iskolában tanító tanerők leszálltunk a
vasüzlet előtt. És oszoltunk, oszoltunk, és mint a kártyajátékban a lapok, úgy
osztódtunk valaki mellé minden reggel az iskola bejáratáig tartó útszakaszon.
Azon a reggelen nem a véletlen osztotta a beszélgetőtársam. Az igazgatóm
somfordált oda mellém. Látszott, hogy valamit nagyon akar mondani. Körülnézett,
és, amikor senki nem volt hallótávolságon belül a közelünkben, a fülembe súgta
felspannolt ez már mégiscsak tűrhetetlen hangnemben:
– Mondd meg M- nek, hogy ne járjon ebben a kopott nadrágjában az iskolába.
Rontja az iskola presztízsét.

Mivel ezt igazgatói utasításnak szánta, nem volt a mondatában kérésre utaló ige. A
hangnem is igazi ukázos volt. Indulatos, nyers és parancsoló.
Úgy meglepődtem, hogy torkomon akadt a szó. Ő tovább ecsetelgette az iskola
bejáratáig a supraelastic nadrág állapotát, kiemelve a belőle kilogó szálak elrettentő
kinézetét. Az iskola bejáratáig felocsúdtam annyira, hogy kipréseltem magamból az
ellenállás mondatát:
– Nem mondok meg semmit neki.

Tudtam, hogy az igazgató és M. családjai több évtizede összejárnak. Nem értettem,
hogy miért nem ő mondja meg neki.
M-mel továbbra is jókat cseverésztünk. Továbbra is a szóban forgó
nadrágjában járt tanítani. Továbbra is jól végezte a dolgát. Rontotta vagy nem az
iskola presztízsét a kopott nadrág, soha nem derült ki.