Marica Edina a brassói Áprily Lajos Főgimnázium egykori diákja Budapesten és Bécsben vált ismert matematikussá. Édesanyja Marica Tekla álma volt -akárcsak az enyém is-, hogy Brassóban szervezzük meg az egyik Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, majd a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt is. Álmunk még nem vált valóra, reméljük, hogy Edina megvalósítja, akivel 2023 decemberében, a téli vakáció idején sikerült elbeszélgetnünk.

 

Marica Edina Zrínyi-díjas

(B.M.): Mikor és hol születtél? Hol végezted az iskolát?

(M.E): 2000. augusztus 1-én születtem Brassóban. Az iskolát az Áprily Lajos Főgimnáziumban végeztem. 2007-től voltam az iskola diákja és 2019-ben érettségiztem.

(B.M.): Mikor ismerkedtél meg a matematikával és mikor kezdtél el versenyekre járni?

(M.E.): A logikai gondolkodást és a térlátást már nagyon kicsi koromban anyukám formálta bennem. Ő is és apukám is építőmérnöki egyetemet végeztek Bukarestben, anyukám pedig könyvelést is, így teljes mértékben a számok világában nőttem fel én is. Emlékszem, anyukámmal sokat nézegettük az építkezési magazinokban a térbeli rajzokat. A logikai gondolkodást is ő fejlesztette ki bennem kiskorom óta, különböző játékokkal, tevékenységekkel. A matematikával, mint matematika fogalom csak az iskolában ismerkedtem meg, kisiskolás koromban már elkezdtem járni versenyekre, például a Zrínyi Ilona Matematikaversenyre vagy a Kengurura, de akkor még egyáltalán nem volt ez egy komoly dolog. Talán 6. osztályban már egyértelműbbé vált, hogy a matek a kedvenc tantárgyam, ekkor már a versenyekre is kicsit komolyabban készültem. Az eredményeim is tükrözték ezt, továbbjutottam Erdély egyik legnagyobb matekversenyére, az Erdélyi Magyar Matematikaverseny országos szakaszára, de nem mentem el. Ekkor még úgy éreztem, hogy az nem menő, ha valaki szereti a matematikát, mert az osztálytársaim és ismerőseim között nem annyira volt ez egy elterjedt kedvenc tantárgy.

(B.M.): Az iskolában nemcsak matematikával foglalkoztál.

(M.E.): A matematika mellett érdekel minden más természettudományi tárgy, valamint az informatika és az idegennyelvek is. Hobbi szinten már kiskorom óta zongorázom, ezért kedvelem a szimfonikus zenét, viszont a népzene és néptáncot is szeretem, sportolni és kirándulni is szívesen járok. Középiskolás éveimnek kellemes és egyben hasznos tapasztalatai közé tartozik az is, hogy 9-11. osztályokban dokumentációs alelnöke voltam iskolám diákszövetségének, rendezvények szervezése mellett pályázatírással foglalkoztam.

(B.M.): Mitől változott meg a hozzáállasod a matematikához?

(M.E.): Ami igazán meghozta a kedvem a versenyzéshez, és ahhoz, hogy még magamnak is felvállaljam, hogy én igenis szeretem a matematikát, az egy görögországi tábor volt. Hatodik osztályban, egy matematikaversenyen megnyertem egy görögországi tábort, és megismertem Európa-szerte sok matematikát kedvelő diákot, többek között Miklós Csengét, egy sepsiszentgyörgyi lányt, aki nagyon büszkén vállalta a matematika iránti szeretetét. Nagyon jó barátnők lettünk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Csenge elmesélte, hogy milyen jó matekversenyekre járni, mert ilyenkor mindig összegyűlnek különböző megyékből a matekot kedvelő diákok, és szuper társaság alakul ki. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen rosszul gondoltam, hogy a matek nem menő, és attól fogva a matematika és vele együtt a matekversenyek a legmeghatározóbb részei lettek a diákéveimnek.

(B.M.): Itt már komoly matematikus voltál. Milyen versenyeken szerepeltél, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

(M.E.): Igen, ezután már nagyon komolyan kezdtem el a versenyekre készülni. A Zrínyi Ilona Matematikaversenyen a görögországi tábor után, azaz 7. osztálytól minden évben továbbjutottam az országos döntőbe, illetve az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen is majdnem mindig dicséretes lettem, ezzel továbbjutva a nemzetközi szakaszra, ahol ugyancsak dicséretet értem el több évben is. Ezen kívül részt vettem kisebb matematikaversenyeken is, mint például a Körverseny, amit többször meg is nyertem. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 12. osztályban, a Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntőjén 7. helyezést értem el, és így Erdélyből én értem el a legjobb eredményt. Illetve a középiskolás éveim alatt minden tanévben megnyertem a Mákvirág díjat, amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ad át a tehetséges diákoknak.

(B.M.): Mit jelentettek neked az Erdélyi és a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyek?

(M.E.): Nagyon sokat jelentettek. Úgy szakmailag, mint emberileg. Az ott létrejött barátságok a mai napig is tartanak, sőt többen is Budapestre mentünk egyetemre, így az ottani beilleszkedésben is sokat számítottak ezek a kapcsolatok. Szakmailag pedig a versenyeken kifejlesztett matematikai gondolkodás és feladatmegoldási készségek a mai napig az alapjai az eddigi sikeres utamnak a matematikában. Persze, nagyon sokat kellett készülni is a versenyekre, de mivel szerettem a matematikát, a készülés is része volt az élménynek. 6-8. osztályban † Lázár Ildikó tanárnővel, 9-12. osztályban pedig Miklós Melinda tanárnővel készültem a versenyekre. Anyukám mellett, aki megalapozta bennem a matek iránti érdeklődést, az ő támogatásuknak köszönhetem, hogy ilyen szintre jutottam matematikából.

(B.M.): Mikor döntötted el, hogy matematikus akarsz lenni, és miért választottad az ELTE-t?

(M.E.): Nem volt egy pillanat az életemben amikor leültem, elkezdtem gondolkodni és arra jutottam, hogy én most matematikus leszek. Ez inkább egy magától jövő természetes döntés volt, ami az évek során érett meg bennem és erősödött fel. Mindenképp ki szerettem volna próbálni egy új országot, felfedezni a világot, ezért több külföldi egyetemen is gondolkodtam. Végül azonban úgy döntöttem, hogy csak egyet lépek el nyugatra, Budapestre, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetem híres a matematika alapképzéséről. Illetve 12. osztályban egy természettudományi táborban is részt vettem Budapesten, ahol az ELTE tanárai tartottak előadásokat, és nagyon érdekeseknek találtam ezeket, a tanárok is nagyon motiválóak voltak. Később sem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, sőt, azóta is azt állítom, hogy nemzetközileg is nagyon magas szintű képzést nyújtott.

 

Marica Edina ELTE-díjas

 

(B.M.): Mit jelentett neked szakmailag az ELTE és Budapest, kik voltak a kedvenc tanáraid, a matematika melyik ágazatát kedvelted meg?

(M.E.): A Budapesten töltött egyetemi éveim meghatározó évei voltak az életemnek, elköltöztem otthonról, egyedül laktam, akkor lettem önálló. Sok új barátom is lett, hiszen az egyetemen már alapból összekötött minket egy dolog: a matematika iránti érdeklődés. Egyszer csak azonban bekavart a koronavírus, egy éven át online oktatás volt és ezalatt gyakorlatilag kihalt a diákélet. Az egyetem végére újra visszajött a normalitás, és ekkor a covid előtti időszaknál is jobban ráeszmélt mindenki a társasági élet fontosságára. A tanáraimat is nagyon kedveltem, a kedvenc tanárom talán Dr. Recski András volt, aki diszkrét matematikát tanított, ez is lett a kedvenc matematikai ágazatom, ezen belül a gráfelmélet.

(B.M.): Miből és kinél írtad a diploma dolgozatodat?

(M.E.): Annak ellenére, hogy a gráfelmélet volt a kedvencem, a szakdolgozatomat statisztikából írtam, hiszen ekkor már érett bennem az a gondolat, hogy talán el szeretnék indulni a matematika egy alkalmazott irányába és az adattudományt nagyon érdekesnek találtam. Ez a matematika, a statisztika és az informatika keveréke, ez az alapja a gépi tanulásnak és a mesterséges intelligenciának is, ami nekem nagyon érdekesnek tűnt. A szakdolgozatom az akkoriban lecsengett koronavírus járvány okozta többlethalálozásról és más járványok előrejelzéséről írtam, Zempléni András egyetemi docenssel.

(B.M.): Most Bécsben laksz, hogy kerültél oda?

(M.E.): Miután befejeztem az alapszakot, úgy döntöttem, hogy még egy lépést teszek nyugatra, és a Bécsi Egyetemen kezdtem el a Data Science

(Adattudomány) mesterszakot. Ez részben azért is volt, mert Budapesten nem sok lehetőség volt ezt tanulni, másrészt pedig ki szerettem volna azt is próbálni, hogy milyen az élet Bécsben. Most is itt tanulok, az utolsó félévemet fogom elkezdeni.

(B.M.): Mikor kezdtél közölni szakmai cikkeket, és melyik lapban jelentek meg? Kutatással mikor kezdtél foglalkozni?

(M.E.): Még nem közöltem szakmai cikket, de márciustól Ausztria egyik legnagyobb kutatóközpontjában kezdem el a kutatást, ott majd erre is sor fog kerülni. Ezen kívül, a mesterszakos szakdolgozatomat egy másik kutatóintézeten belül írom, ahol a gráfelméletet és az adattudományt alkalmazom orvostudományi kérdések megválaszolásában. Leegyszerűsítve, azt vizsgálom, hogy különböző krónikus betegségek hogyan függenek össze egymással. Ezzel esetlegesen egy még gyógyíthatatlan betegségre egy olyan más betegség gyógyszerére hasonló kezelés lehet a megoldás, amire még nem gondolt senki, hogy összefügghetnek.

(B.M.): Mik a terveid a jövőre nézve?

(M.E.): Most nagyon kíváncsian várom a kutatást a kutatóközpontban, és egy doktori képzést is el szeretnék kezdeni. A két kedvenc területemmel, a gráfelmélettel és az adattudománnyal szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Illetve anno az Áprilyban, éveken át tartottam játékos matematika órákat a kisiskolásoknak, majd budapesti tanulmányaim alatt oktattam az egyetemen is matematikát. Ebben a félévben Bécsben is fogok, így részben azért is szeretném elvégezni a doktori képzést, mert nem tartom egyáltalán kizártnak, hogy egyetemi tanár legyek. Ez majd elválik.

(B.M.): Most, hogy végig jártad a matematika minden szintjét, megkérnélek fogalmazd meg, hogy szerinted mi a matematika?

(M.E.): Húha, ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés. A matematika szerintem egy olyan eszköztár, amit mindig magunkkal viszünk és segít az élet majdnem minden területén. Tudatosan vagy véletlenül minden nap használjuk, kezdve az alap összeadásoktól egy bevásárlás során, egészen mondjuk egy banki kölcsön felvételéig, mindig jól jön, ha tudunk logikusan gondolkodni és megvannak az alap matematikai készségeink.

Majdnem mindent le lehet a matematikával írni, ami körülöttünk történik, és mindenben alkalmazható. És talán ez is a legjobb benne. Például az adattudományt is azért tartom érdekesnek, mert a matematikai és informatikai eszköztár adott, de az orvostudománytól és a bankoktól kezdve, az útvonaltervező appokig és a Netflix műsorajánló oldaláig, mindenhol ezt alkalmazzák. Így az ember sosem tudja megunni, mindig van egy új, teljesen más terület, amiben szükség van az adattudományra. És ez általánosan érvényes a matematika többi ágára is. A matematika nem csak arról szól, amit az iskolában megtanulunk. Értelmetlennek

tűnhet például az, hogy egyenletrendszereket és deriválásokat kell oldanunk oldalakon át, de mindezt tényleg olyan dolgok kiszámolására lehet használni, amelyek fontosak. Kezdve azzal, hogy a Youtube milyen videókat ajánl be nekünk, egészen ennél fontosabb kérdésekig, mint például a járványok terjedésének a mintája, minden matematikán alapul. Ezeket a kérdéseket nem lehet megválaszolni egyenletrendszerek és deriválások nélkül. Az persze más kérdés, hogy nem kézzel kell ezt kiszámoljuk. De tudnunk kell olyan számítógépes programokat írni, amelyek kiszámolják nekünk pont azt, amire szükségünk van.

(B.M.): Mit üzensz az erdélyi matematikát szerető diákoknak, hogyan készüljenek a versenyekre, és miért érdemes a matematikát életpályának választani?

(M.E.): Az erdélyi matematikát szerető diákoknak azt üzenem, hogy matekversenyekre járni érdemes, biztos vagyok benne, hogy nekik is a legmeghatározóbb élményei lesznek a diákéveiknek. Sokat lehet utazni és tartós baráti kapcsolatokra lelni. Matematikát továbbtanulni pedig sosem rossz döntés, sőt, egy olyan alap, ami később nagy előnyben részesít. Így, ha végül nem is feltétlenül matematikusok lesznek, egy olyan kaput nyit meg a matematika, ahonnan nagyon sok irányba lehet továbblépni. Bízom benne, hogy sok diák büszkén vállalja szeretetét a matematika iránt, és felismeri, hogy a matematikai tudás nemcsak rendkívüli értéket képvisel, hanem alapvető fontosságú a mai világban.

(B.M.): Köszönöm szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánok!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ