Jó Desirém,
majd újrakezdjük egyszer,
Se pót, se káb,
se nem lesz benne vegyszer,
Zöld lesz a fű,
és még zöldebb az allé,
És azt susogja:
minden, minden passé,
S kéz a kézben,
ha jó az alkonyulat,
Elindulunk,
havannád bodorul csak,
Szemem sarkából
leslek nagy titokba’,
Nehogy az orcád
éle megbomolna…
S otthagylak mégis,
siínyva, mint egy isten,
Ki még csak gyermek,
hát hatalma sincsen,
Csak ki és be,
bóklász a tág szobákban,
S minduntalan
berúg az égi bálban,
Hisz itt egy csók,
amott leszí egy slukkot,
Angyalcsöcsökről
tépdesi a smukkot…
S ha szertenéz
hajnalfelé a füstben,
Utánad rí majd,
árván, anyaszülten.

*Ma töltené a hetvenhatot

**Megjelent a Jelenkorban