Dinók Zoltán: Peti megéhezik
Peti tizenöt éves kamasz volt. Éppen otthon tartózkodott. Levelező tagozatra járt a gimnáziumban. Most nem kellett iskolába mennie. Anyja egyedül nevelte. Peti nagyon unatkozott, s irtózatosan éhes volt. De nem volt mit ennie… Peti fel-alá járkált a szobában. Gondolt egyet, s átment a szomszédba. Kopogtatott. Diószegi Ferenc lakott ott. Éppen munka nélkül volt. Ajtót nyitott.
– Hát veled mi van? – kérdezte Feri.
– Nincs otthon anyám, és nagyon éhes vagyok. De nincs mit ennem…
– Gyere be, te… – mondta neki Feri.
Peti bement a lakásba. Régen járt már itt. Feri értette miről van szó, hellyel kínálta a fiút…
– Ülj csak le a konyhában…
Peti úgy tett. Feri élelmet vett elő. Ő nem volt éhes. Peti kényelembe helyezte magát, szokatlan volt neki itt.
– És? Hogy megy a tanulás? – kérdezte Feri, miközben elővette a kolbászt.
– Megyeget. – mondta Peti közönyösen.
– Melyik tantárgy nem megy?
– A matematika. Meg a fizika. Viszont az irodalom és a történelem igen – mondta zavartan a srác.
– Akkor te humán beállítódottságú vagy.
– Igen – mondta Peti megnyugtatóan.
– És anyád hogy van? – kérdezte Feri másra terelve a szót.
– Jól.
Majd a kenyér,a vaj és a kolbász már az asztalon hevert. Feri szendvicset csinált belőlük. S azt Peti orra elé rakta.
– Na egyél!
Peti falni kezdte a szendvicset. Nagyon éhes volt. A falatok gyorsan lecsúsztak a gyomrába. Pillanatok alatt bevágta.
– Kérsz még? – kérdezte Feri.
– Igen – válaszolta Peti meghatottan.
Feri még kettőt csinált. Peti azokat is begyömöszölte.
– Még mindig éhes vagy? – kérdezte Feri
– Már nem annyira.
– De csinálok még egyet, ha akarod…
– Rendben…
Feri elkészítette s Peti azt is legyűrte.
– Inni kérsz? – kérdezte Feri
– Igen.
– Tea jó lesz?
– Jó.
Feri öntött egy csészényi meleg teát. Majd azt is a kamasz elé rakta.
– Igyál csak! – mondta neki.
Peti szürcsölte a teát.
– Az anyád mikor jön haza?
– Négykor.
– Hát… még csak kettő van.
Azonban ahogy a teát megitta, halk lábzörej hallatszott. Peti anyja volt az, Nóra. Feri kinézett s meglátta Nórát.
– Jó napot! – mondta Feri.
– Magának is! A fiam hol van?
– Itt van nálam!
– De miért?
– Megéhezett s otthon nem volt mit ennie…
Nóra hirtelen, pár pillanatra elszégyellte magát. Peti közben már kapcsolt. Felállt s az ajtónál megállt.
– Szia, anya!
– Szia, fiam!
– Akkor most már átmegyek.
Feri is zavarba jött.
– Máskor hagyok ennivalót! – mondta Nóra.
S Peti átment a saját lakásába. Nóra is s levetkőzött s a táskáját letette.
– Miért nem szóltál nekem telefonon? – kérdezte aztán.
– Eszembe se jutott.
– Máskor szólj nekem!
– Oké. De miért jöttél ilyen hamar?
– Nem volt sok már a munka…
Majd Peti tanulni kezdett. Nóra meg leheveredett, miután elfogyasztott egy feketét s elszívott egy cigit. Valóban szégyellte magát. Korán lefeküdt. Fiára oda sem figyelt. Petinek ez rosszul esett. De másnap reggel jól belakmározott s ment a gimnáziumba. Hazaérve sok tanulnivalója akadt. Anyja mikor hazatért egy tortaszeletet hozott magával. Peti orra elé rakta:
– Ezt neked hoztam!
– Köszi.
Majd befalta. Nóra fáradt volt megint, le is feküdt. Peti meg el sem újságolta a jó hírt, hogy irodalomból jelest kapott… Magában tartotta a jó hírt… Majd olvasni kezdett a szobájában…
Pusztai Péter rajza