Cselényi Béla-album: A lélek besorozása

 
megérkezve paraszti tájra
 
 
kövekre lépdelve átszeltük a csermelyt
meginogtunk a víz fölött
parasztház következik
paraszti fiúval
hátán metilin kék pettyek
sorvasztják a kiütéseket
sebsorvasztó oldattól
kéklik a paraszti hát
 
 
Budapest, 2024. IV. 8—9.
 
 
Kosz és magány
 
 
Írnék verset.
Címe Kosz és magány lenne.
Így hangzana:
magány és kosz„.
 
Talán most kéne letenni a tollat.
Kihull a kezemből,
beáll a padlóba:
DZENG!
 
 
Budapest, 2024. IV. 9.
 
 
 
tavaszi versek
 
 
a homokóra felső tartályából
lefutnak a versek
 
az alsó tartályban
tavaszi versek kúpja keletkezik.
 
 
Budapest, 2024. IV. 9.
 
 
Csonkulás
 
 
S, O és I betűt
sütött ki anyám a „lerben*.
Apám a fotelben hallgatta Gallicust.
 
Szóba került, hogy egy fiúcska
szárítókötélbe kapaszkodva
szerencsétlenül járt
és pár ujja leszakadt.
 
Emlékszem, mondta anyám,
hogy mikor zongoráztak,
a fiúcska elsírta magát.
 
A ma már öregedő fiúnak
kellene mindezt megírnia,
de hátha nem tud írni
testileg,
lelkileg.
 
 
Budapest, 2024. IV. 11.
 
 
fohász
 
 
jaj nehogy egyszer leragadjak
az egyik reggeli álmomnál
és testem mint egy töltényhüvely
nehogy némán hátra maradjon
 
adj istenem mindig értelmet
a felvirradó szürke napnak
s ha már az új nap jót nem ígér
adj hozzá zsongó emlékeket
 
 
Budapest, 2024. IV. 11.
 
 
A lélek besorozása
 
 
Mindig a híreket hallgatta apám.
A lélek katonasága…
Nyomasztott,
s ma mégis azt teszem,
lelkemet mégis besorozták.
 
 
Budapest, 2024. IV. 12.

2024. június 13.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights