Cselényi Béla-album: A lélek besorozása
megérkezve paraszti tájra
kövekre lépdelve átszeltük a csermelyt
meginogtunk a víz fölött
parasztház következik
paraszti fiúval
hátán metilin kék pettyek
sorvasztják a kiütéseket
sebsorvasztó oldattól
kéklik a paraszti hát
Budapest, 2024. IV. 8—9.
Kosz és magány
Írnék verset.
Címe Kosz és magány lenne.
Így hangzana:
„magány és kosz„.
Talán most kéne letenni a tollat.
Kihull a kezemből,
beáll a padlóba:
DZENG!
Budapest, 2024. IV. 9.
tavaszi versek
a homokóra felső tartályából
lefutnak a versek
az alsó tartályban
tavaszi versek kúpja keletkezik.
Budapest, 2024. IV. 9.
Csonkulás
S, O és I betűt
sütött ki anyám a „lerben*.
Apám a fotelben hallgatta Gallicust.
Szóba került, hogy egy fiúcska
szárítókötélbe kapaszkodva
szerencsétlenül járt
és pár ujja leszakadt.
Emlékszem, mondta anyám,
hogy mikor zongoráztak,
a fiúcska elsírta magát.
A ma már öregedő fiúnak
kellene mindezt megírnia,
de hátha nem tud írni
testileg,
lelkileg.
Budapest, 2024. IV. 11.
fohász
jaj nehogy egyszer leragadjak
az egyik reggeli álmomnál
és testem mint egy töltényhüvely
nehogy némán hátra maradjon
adj istenem mindig értelmet
a felvirradó szürke napnak
s ha már az új nap jót nem ígér
adj hozzá zsongó emlékeket
Budapest, 2024. IV. 11.
A lélek besorozása
Mindig a híreket hallgatta apám.
A lélek katonasága…
Nyomasztott,
s ma mégis azt teszem,
lelkemet mégis besorozták.
Budapest, 2024. IV. 12.
Pusztai Péter rajza