Nosztalgia Káfé: PHOENIX – MIHÁLY Istvánt kérdezzük
Gergely Tamás: Kedves Mihály István! Tudod, milyen sokat jelentett az én, a mi generációnk számára a PHOENIX. Azután félmondatos hírek érkeztek arról, hogy dobbantottak, hogy Németországban próbálkoztak, s végül, hogy AUR-esküvőn léptek fel, Covaci legalábbis, aki nem sokkal ezelőtt meghalt… Neked, mint bölcsész alapképzettségű, rockzenével is foglalkozó író-újságíró embernek, mi személyes véleményed az együttesről?
Mihály István: Hát a Phoenix zenéje nem lakodalmas rock, az biztos, s nincsenek „sovén” dalaik sem. Hatalmas zenész volt Nicu Covaci, őstehetség, zeneszerzőként is, a Phoenix életműve pedig szerintem világszínvonalú prog-rock, sajátosan román és balkáni népzenei beütésekkel. Romániában a közelébe se került senki, pedig volt még néhány (nem sok) nagyon jó zenekar, mint például a Metropol Group, a Sfinx, a Rodion GA, később a Celelalte Cuvinte stb. Négy vagy öt Phoenix koncerten voltam (1990 után), Kolozsváron a román színházban, a sportcsarnokban, a Lucian Blaga (Béke-) téren és egyszer Szatmáron, amikor az Omega előtt játszottak a városnapokon, mindegyik nagy élmény volt. A Cantafabule című dupla albumuk már-már valószerűtlenül eredeti és lehengerlően jó; világszonvonalú (a borítóján tévesen Cantofabule szerepel). Ezt a két vinilt rongyosra hallgattuk 1978-82 táján, Török Laci barátomnak megvolt.
A Visszhang egyetemi rádiónál 1984-87 közt is bejátszottam néhányszor ezeket a dalokat, pedig akkor már indexen voltak (disszidáltak a fiúk). Sose bolygatott senki emiatt. Meg se fordult a fejemben, hogy nem lenne szabad játszani a diákrádióban a Phoenixet. Igaz, az István a királyból is játszottunk dalokat. Az egyetemi világ azért mégiscsak jóval szabadabb volt még a ’80-as években is, feszegettük a határokat.
G.T.: Egyetemistaként voltál jelen a Visszhang rádiónál ezekben az években? Ezt nem tiltották be?
M.I.: Igen. Én a bölcsészkarra jártam (akkor filológiának nevezték), magyar-angol szakra, az Avram Iancu bentlakásban laktam, a Diákrádió a diákművelődési ház 3. emeletén „székelt”, minden héten egy estét ott töltöttem. Ezt nem hallgattatták el 1985-ben, amikor a Kolozsvári Rádió az összes többi regionális rádióval együtt beszüntette adását. A kábelen közvetítő egyetemi rádiónak csak a magyar műsorát szüntették meg valamikor 1987 végén vagy 1988 elején, erre már nem emlékszem pontosan.
G.T.: Ajánlj három Phoenix-szerzeményt meghallgatásra a Káfé elfoglalt és vájtfülű olvasóinak, olyat, amit a Youtube-on is megtalálnak azonnyomban.
M.I.: Nehéz hármat kiragadni az életműből (zárójelben megjegyzem, hogy angol nyelvű lemezeket is kiadtak, azok is jól szólnak, kár, hogy nem lettek túl sikeresek), de megteszem: a Negru Vodă eredeti, negyedórás változata mit sem öregedett, ezt tessék meghallgatni, nem a rövid verziót; a Cantafabule című dupla LP-ről legyen mondjuk a Delfinul, dulce dulful nostru, s szintén a változatosságra törekedve 1990 utánról szóljon a Timişoara.
Pusztai Péter rajza
2024. augusztus 16. 13:30
A felsoroláshoz még hozzá tenném a jászvásári Rosu si Negru együttest. 72-ben, vagy 73-ban hallottam őket Kolozsváron a Foyerban. Keményebb, fémesebb hangzású rockot játszottak, mint a Phoenix, emlékezetem szerint.