Nosztalgia Káfé PATÓCS MOLNÁR János Ellenpontok-versei*
*Az Ellenpontok létrejötte idején a Bihar megyei Tamáshidán voltam lelkész és a Nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetőségének tagja. Akkoriban többen akartak egy nagyváradi irodalmi lapot indítani (Varga Gábor, Bölöni Sándor, Nagy Béla stb.), de a hatóságok nem engedélyezték. Illegális lapindítás kockázatát viszont kevesen vállalták. Ilyen volt Ara-Kovács Attila, aki semmilyen intézménynek nem volt a tagja, akkor már kivándorolni készült. Ő vont be a “titokba”, s vállaltam el különböző közleményeket.
口口口 (Ellenpontok 1. szám)
fél a szekus és fél a nép
fél a pék és fél a suszter
Pintér altitkár elvtárs is fél
és fél a fa és fél a fék
a félelemből „sosem elég”
no passaran ez kínai fal
a félelmen lyukat nem mar
se marós se hegesztő
ki az ki les ki az ki lő
ki a vadász és ki a vad
ki bukik le éjjel és ki marad
hajnalra hogy féljen tovább
fél a komondor és fél a báb
fél a permetlé fél a lép
fél az aszfalt és fél a kép
fél aki ad és fél aki kap
fél a madár fél a kalap
csak az nem fél aki veszteget
s kinek fent rokona szent
vagy az is fél hogy kapcsolata
meginog s ő fennakad
mint ocsú a rostán
és fél a júdeai oroszlán
fél a bankó és fél az áru
fél a galamb és fél az ágyú
fél a rozsda és fél az ostya
a bosnyák a kandalló a kán
a történelem és a kán-kán
az operett a görl a buzi
a rendőrőrs a némamozi
az első a senki az utolsó
„sorsunkban motolláló orsó”
a lendület a sziklatömb
a keret és a kankorsó
a kikelord a koporsör
az eszterég a csicseriborsav
az öntulakk a szeretót
a hitegyapot a reménysó
fel fel fel fel jóbjai az átmeneti Földnek
átmeneti kórnak
lőjetek a sátánra aki a zongoránál
épp középkeleti zenével udvarolgat
PILLANATKÉP (Ellenpontok 5. szám)
a vízgömbök felkúsztak az égre
istállók vállára simult vállpántnak a nap
süket menetelésről szipogtak a gesztenyék
hajnali pucéran merengtek a villanydrótok
a nyers gallyaktól füstölgő várakozásba
belecsobbant a balt-orient express
quelle inoubliable brillant solitude
s röppentek a rágógumik csokik a fűre
a purdékat a negédes manna
nyúlós majd ízetlen gumimennybe vitte
traktoristáktól eldobott csikkek
pokol s üdv zipzárjaként villantak az ajkakon
Pusztai Péter rajza