Gunnar Svensson verse Rafi Lajosról
Gunnar Svensson
Két költő, mindkettő bádogos
Hajlítottak lemezt, ponthegesztettek,
forrasztották a hézagokat, kémény lett a lemezből.
Maró sósav a horganylemez hajlításában,
forrasztópáka hőjétől az ón betölti a repedéseket.
Találkozott egy kollégával Romániából:
Rafi Lajossal, ki roma költő és üstfoltozó maga is.
Lajos látogatóba jött, látni akarta Stockholmot.
Első útja a királyi palotához vezetett,
megcsodálta a király ereszcsatornáit,
tapogatta, fogta – hát persze, tiszta réz!
Utazott a djurgårdeni komphajón,
a nyílt vízre majdnem kimentek,
megcsodálta a Néprajzi Múzeumot,
benne a nemzet atyja, Gustav Vasa szobrát,
ellátogatott a Skansenbe,
megfigyelte a furcsa állatokat.
Vissza-visszapillantott:
Szőke lányokkal van tele a város.
A Slussen zsilipnél ropogós rozskenyér heringgel,
igen, vöröshagyma volt és krumplipüré,
pilseni sör, és a nap is sütött.
A két bádogos megcsodálta
a Finnországba tartó hajók vaskos kéményeit.
Pöfékelt mind, pedig kikötve álltak.
Sirályok vijjogtak: itt a tavasz. Viszont a
rozsdás Katarina-lift nem moccant.
Na nem – mondta Lajos, a költő – én most hazamegyek.
Románia vár, láttam már Stockholmot:
tengert, heringet, ropogós kenyeret.
Egy kényes kérdésem volna, cserélhetnénk lábbelit?
Lábam vágyik a facipődre –
könnyű felhúzni, és bennük magasabb vagyok.
Hát persze – érkezett a válasz, s már cseréltek is.
Gergely Tamás fordítása
*
Ülunk a stockholmi Kebab Kungenben, fényképezem ott is Lajost, kérdem: melyik kezeddel írod a verseid. Mutatja…
ADALÉK arról, ki Gunnar Svensson, és miért ír Rafi Lajosról.
A svédországi Gunnar Svensson költő és bádogos világjáró. Egyik nap Párizsban, a másikban Hanoiban tűnik fel. Mongóliai útjáról, ahol házigazdáival együtt kancatejet ivott, egy verscsokorral tért haza. És másodmagával lefordította azokat angol közvetítéssel svédre. Meghívtam az akkor még működő Stockholmi Nemzetközi Könyvtárba (Internationella biblioteket), beszéljen a mongol-projektről. Egy azt követő négyszemközti beszélgetésen került elő az erdélyi magyar költő, Rafi Lajos esete, aki maga is költő és bádogos (sajnos, már csak volt). Kezébe adtam Rafinak Ove Berglund által frissen fordított kötetét, mire Gunnar azt mondta: Én is költő vagyok és bádogos, megyek, meglátogatom Rafit.
És elutazott, meglátogatta Rafit Gyergyószárhegyen. Majd vendégül látta őt Stockholmban. Én voltam a tolmácsuk. Írtunk Rafi stockholmi hetéről. Én a Rafi – Over the Rainbow című internetes blogban; Gunnar azokban a svéd nyelvű lapokban, amelyekkel kapcsolata van. Továbbá a ’24-ben kiadott Kärlek című köteben, amelyiknek kiadója a Vita Ludens. A könyv tulajdonképpen a Gunnar Svensson útinaplójaként fogható fel, benne van Európa és Ázsia, nemcsak földrajzilag és ahogy a globetrotter tapasztalta, hanem az utolsó száz évünk történelmének foszlányai, amit magunkkal hordozunk, bárhol vagyunk: Guernica és Katyn, a lappok meg Bagdad és Damaszkus. És Rafi. Rafinak a stockholmi útja. Verses beszámoló arról, ami a legfontosabb volt abból a hétnapos látogatásból.
Gergely Tamás
Rafi Lajos Gunnar Svenssonnal ez utóbbi gröndali otthonában