Börzsönyi Erika: Hajnali viharok
Hajnalban, mikor még alig pirkadt,
valahol az éjszaka és a kora reggel
határán arra ébredtem, hogy villámok
cikáznak át az égen, és a távolban
dörög az ég. Még inkább az álomban,
mint éberen, elindultam a lakásban,
hogy a régi tanítás szerint időben
becsukjak minden ablakot, mert
viharban nem maradhat nyitva
ablak! Mire mindnek a végére
értem, a dörgés-villámlás szépen
abbamaradt, ágyam szélén ülve
próbáltam eldönteni, ébren maradjak,
vagy aludjak a dög melegben? Végül újra
kinyitottam az összeset! Ott tartott a
mi hajnali futóversenyünk a viharral,
hogy minden ablak nyitva volt,
hűs szellő áradt be az ablakokon, csak
távolból hallatszott az égzengés, és
néha egy-két villám is átcikázott az
időközben teljesen kivilágosodott
égbolton. Egyszerre csak meghallottam,
amint rég nem tapasztalt égi muzsika
hangja kísérte a kora reggeli neszeket:
esik az eső! Ujjongtam. Bágyadt madarak
hangoltak, miközben hol közeledett, hol
távolodott tőlünk a vihar. Fél hétkor már
csak csendes eső esett, ágyamban fekve
hallgattam, míg az eső újra álomba ringatott.
2025 06 27
Pusztai Péter rajza