Hogy senki se gyártson fegyvert? Hogy nem lehet megoldani? Dehogynem! Összefogás szükségeltetik és modern technika, de lehet. Többlépcsős a javaslatom, íme:

Először is a már meglévő fegyvereket kell megsemmisíteni. Olyan vegyi anyagot szórni le az égből vagyis a Föld körül forgó szatellitákról, amelyiktől a fém – puskacső, golyó, ágyú – megpuhul, meglágyul, használhatatlanná válik. Ha mégis lőni akarnak vele, visszafele sül el, kiiktatja a gyilkolni szándékozót. Meglágyítja a kezét is, egészen pontosan görcsbe szorítja, deformálódik, kézként és gyilkolás céljával soha többé nem használhatja, a seggét örölheti meg vele esetleg. Ha kétszer próbálkozik, meglágyul a csontja.

Még mindig első lépés: a fegyvergyárak amúgy is feltérképezve, hát azokat kell bombázni lágyítóval, lehetőleg éjszaka, amikor nem működnek. Persze van olyan, amelyik egész nap gyártja a fegyvereket, ezeket hidegvérrel le kell szerelni, azaz kiiktatni. Nagy krátert mindenik fegyvergyár helyére, hogy a lakosság emlékezzen, másképp elfelejtik, mi volt ott. Kezdetben ordítják, hogy „soha többet!”, de a gyerekeik már újból háborúznának. Milyen dicső dolog védeni a hazát, ha ők maguk támadnak is. (Ilyen az ember, a Teremtő sokak számára kevés eszet adott.)

Spionok tárnák fel a biológiai fegyverek gyárát és raktárát. Az ott alkalmazottakra olyan zubbonyt kell húzni, amelyiket ez áll: Make Love Not War, és cukorkagyárba küldeni munkásnak. Ha valamelyik megtagadja, beadni neki a sarint, kipróbálta Száddám Kurdisztánban, működik.

Az atomfegyverekhez már egy második lépés szükségeltetik. Olyan port leszórni – szerte a világon -, amelyik személyiségváltozást okoz: aki eddig gyilkolt vagy gyilkolni akart, most a béke embere lesz, elfelejti múltját. Zokogva emlékezik vissza arra a rettenetre, amelyikben élt.

Keménynek kell lenni!

Egyszer s mindenkorra!

Szóval ezek a javaslataim, kérem rájuk a kopirájtot. Az, hogy én most elsírom magam, ingyen van.