Iván Gizella: Oltári bűz terjeng az égen avagy Bolond álom
Mint egy puma, úgy rohannak fejemben a gondolatok.
Félek, elfutnak előlem a szavak
nem tudom majd mire gondolok.
Ó, csak álmodom.
Gyülekeznek az égen az állatok,
nagyot ugrik az antilop.
Nem megy ki a fejemből Tóni, Ondika,
s látom ám, hogy Lőrinc pisilni készül.
Szegény dinnyék…
Na én sem veszek már ezekből, súgja anyu a fülembe
és hirtelen a régi konyhánkban bedagaszt egy adag fánkot.
Nézem az eget, a napra fordul a napraforgó,
egy fiú zászlóba csavarja magát és földre köpi a makukát.
Bolond egy álom az biztos.
Az ég alja nem piros,
A paradicsom sem sárga!
Lám, mintha alatta Donald kacsázna.
Arcára keni a narancsot,
kezében bőröndöt tart, nem kulacsot.
Olvasni próbálok a szemében,
de tekintetét homály fedi.
A következő képben egy medvével birkózik épp.
A medve kukákat borogat,
oltári bűz terjeng az égen.
Idelent is érzem.
A páva meg?
Farktollát tárná a nép elé, hogy csodálja,
de a nézőtér üres
nem tapsol senki.
Elmentek egy másik meccsre.
Micsoda álom!
Fel kéne ébredni már.
Pusztai Péter rajza