Mit ír, mit olvas Molnár János…
Azt kérded tisztelt Kafé, mit olvasok épp most?
Eléggé önző módon, lásd az alábbi szelfit, saját írásaimat: egy regényen és több novellán dolgozom párhuzamosan. Az Angyali üdvözlet munkacímű regény egy félig bosnyák-félig magyar lány fejlődéstörténete, ha úgy tetszik, sok korabeli dokumentum/vendégszöveg felhasználásával, ugyanis 12 évesen menekítik át Szarajevóból Szegedre, a háttér a boszniai háború és a magyar vadkapitalizmus. Aztán három novellán végzek utómunkálatokat, mielőtt valahol megpróbálnám közölni.
Ezen a nyáron azonban olyan műveket igyekeztem elolvasni, amelyeket a maguk korában valamilyen oknál fogva elmúlasztottam, vagy belekezdtem, de nem fejeztem be és irodalomkedvelők körében botránkozást keltettem, hogy azokat én még nem ismerem. Ilyen volt a Buddenbrook ház és a Varázshegy, Marquez Száz éve magánya, s nemrég fejeztem be Mario Vargas LLosatól A város és a kutyákat.
Mint látható a cégjelző ikonból régi (1976), Kriterion kiadás, átvészelte az emigrációt, el kellett adnom egy aradi antikváriumnak majd visszavásárolni, hogy listán ellenőrizhető legyen az 500 darab engedélyezett könyv kitelepedése a gazdájukkal együtt, aztán Szegeden egy háztűzet is túlélt, méltán kiérdemelte, hogy elolvassam. Hogy kiadása idején mért nem került rá sor, nem emlékszem. Zűrös idők voltak, 1975 őszén kihelyeztek Szatmárnémetibe, két hónap múlva Zilahra. 1976 márciusában Temesvárra küldtek volna, de nem akartam olyan távol kerülni Kolozsváron tanuló feleségemtől. Egy távoli rokonom, szemész közreműködésével betegszabadságokat kaptam, havonta meghosszabbítva, ezalatt Kolozsváron egy maszek fröccsentőnél dolgoztam, míg Temesvárról áthelyeztek a máramarosi Sülelmedre, tudtomon kívül ‘76 nyarán.
Ennek titkos célja az lehetett, hogy megfosszanak a lelkészi státustól, ugyanis, ha két héten belül nem foglalom el az állást, ez lett volna a következő lépés. Valaki apámnak megsúgta, hogy mi a püspökség terve, s ő táviratozott, azonnal utazzak Nagybányára, Sülelmed egyházilag oda tartozott, s jelentkezzek az esperesnél. Utóbbi helyszín már szolgálati lakással járt, odavihettem a könyveimet is. Ilyen körülmények között valószínű nem sok időm lehetett regényekben elmélyülni. Most amikor nekiveselkedtem, az első húsz oldal elolvasása után rádöbbentem, hogy ez egy délamerikai Iskola a határon, és a magyar próza egyik alapművével való összehasonlítás kíváncsivá tett, olvashatta-e Vargas Llosa Ottlik könyvét, mert elméletileg lehetséges, Az iskola a határon három évvel korábban jelent meg, mint Llosa regénye. De mivel megjelenésekor nem lett, nem lehetett népszerű egy hadapród-történet, nem valószínű, hogy idejében lefordították volna spanyolra.
Na mindegy, a bentlakásos fiúiskola pokla ismerős, nekem is volt részem belőle kétszer, rövid ideig, nem bírtam elviselni azt a vérlázító kasztrendszert, amelyben emberi értékeitől függetlenül a felsőbb kaszt dominál, mindkétszer kizártak lázítás, felforgatás vádjával. Inkább ingáztam, vagy laktam romos albérletekben, ahova a szél befújta a havat az ajtó alatt. Hatással voltak rám a karakterek, hitelesek a kevésbé körvonalazott portrék is, Dél-Amerika titokzatos, borzongató világa sok újdonságot jelentett, például, hogy a bennszülött indiánokat csak a pejoratív hegylakó elnevezéssel illették, rövidre fogva örültem, hogy ha későn is, de belemélyedhettem egy jó regény rejtelmeibe. Legyen ez egy megkésett olvasónapló?
Molnár János (Nagyszalonta, 1949) Szegeden élő író, egyháztörténész, írói nevén Patócs Molnár János. Részt vesz az Ellenpontok szamizdat megjelentetésében, Tőkés Lászlóval közösen jegyzik az Arad egyházmegyei lelkészek memorandumát a romániai „falurombolás” kapcsán. Nyugdíjazásáig a SZTE Egyetemi Könyvtárban, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen docensként tanít. 1969 óta közöl verset és prózát. Díjazott regényei: Csibész Erté, Apokrif. Legismertebb történeti munkája: Szigorúan ellenőrzött evangélium 1-4. köt.
Pusztai Péter rajza