a köldöknézés színes unalma

a fentről nézés széles derűje

mikor, tegyük fel épp süt a nap

a perspektíva, ha oldalról látsz rá

vagy alulról, enyhén dőlt szögből

mindig más, nem ugyanaz

az édenben mikor még szellemvakon

mászkáltunk fái közt a kertben

azt láttuk, ami az élethez kellett

minden bennünk volt, estelente

Vele beszéltük meg élményeinket

dolgunk csak az átok után lett

akkor még olyan teremtmények voltunk

kiknek hatalma volt minden más felett

nem ismertünk félelmet, mi nem volt

az a látás után keletkezett

társat keresek, ki érti, amit mondok

velem együtt keresi a választ

hogyan a visszaút, ami elveszőben

az ismeretektől alig-alig látunk

olyan sok

mert nem ködben jár az Istenhez megtért

visszakerül a biztonság ágyába

kezei közé a Teremtőjének

őt hívják a mindenség Urának

gondoljatok bele: világot a gyermek

kezdi felfedezni s szülőjére úgy néz

mintha az Istenre, teljes bizalommal,

mindent tőle kérdez, tőle vár, vele él meg

nincs ennél drágább, náluk értékesebb

e tiszta szerelmet, örömet, bizalmat

dúlta fel Lucifer, a kivetett angyal

csak egy kicsit rugaszkodj el, kérlek

sztereotípiák tudáshalmazától

amiben nem lehet, nincs örökélet

milyen lelkesen, örömmel mesélték

esténként, amikor eljött hozzájuk

meghallgatta őket, megbeszéltek mindent

hogy áradozhattak, hogy lelkendezhettek

milyen örömmel hallgathatta őket

a Van, Minden Ura, Aki Volt, Aki Lesz

hogy adhatnál nevet annak, aki Egy?

nincs belőle több, nem kell megjelölni

és lesznek háborúk, égiek, mennyekben

hatalmas angyali seregek között

mert a kivetett, lázadó csillag

magával vonta azok harmadát

mert a dicsőségét, ami másnak nincsen

a teremtőjétől megirigyelte

de honnan támadt fel ez az indulat?

vannak más világok? szörnyetegebbek?

ebből merítenek a filmrendezők

mit a tudósok mesének hisznek

már tudom, most tudom, miért jött Lucifer

hízelgő szavakkal Éva anyánkhoz

féltékeny lett annak Teremtőjére

ki már nem kedvelte, mert ő elfordult

fellázadt, irigy lett a dicsőségére

miért születhetett meg benne az érzés

mi romolhatott el már a mennyekben

hogy az angyalok harmada követte

miért lázadhatott, már mi nem tetszhetett?

hogy a teljhatalom nem az övé volt?

azt írja az Írás: ott fenn a mennyekben

többesszámot használ, s tudhatjuk, hogy pontos

kijelentéséből egy ióta sem vész el

minden beteljesül, amit nekünk mondott

dicsősége örök, senki nem veszi el

semmi nincs fölötte, senki, ő az Úr

emberré lett, itt lent kisjézusban

vállalta, hogy kiszolgáltatott

s visszanyerte Atyjának az embert

a kísértőt legyőzte, helyettünk lett holt

mert a szeretet kiragad a tűzből

nem hagy elkárhozni, mint az ördögöt

emberek vagyunk, Istenteremtmények

fiak, bízzunk abban, amit mond

mindent nekünk adott egyetlen Fiában

hogy testvérek legyünk, ne maradjunk holt

s a feltámadásig az időt kivárjuk

hittel, reménységgel, aki él és most

 

2025-12-02

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ