Csillogó kék üveg
az ablakos tót hátán
villogva nevet:
kacagó, selyemarcú,
szeptemberi ég
a poros, fáradt
temetőkedvű világot
kéken áldja meg.
Reánk tapad a barna,
földi bánat, körülcsavar
és sötét fátyla
homlokunkat körülrepdesi,
a kék fény pedig
sötét vonalak közt
megbújó fészkét
aggódva keresi
és barna fátylak alatt
árnyba takarva
és kék áldás alatt
ezüstben derengve
zarándokolunk
barnán, sötéten
és ezüstösen kéken.

Kisjenő, 1924. IX. 22.

Olosz Lajos 1891. augusztus 23-án Ágyán született. 1977. április 26-án
Marosvásárhelyen halt meg. Köröskisjenőben temették el, ott, ahol az impériumváltozás után élt. Az Írószövetség nevében Dávid Gyula búcsúztatta. Születésének 100. évfordulóján emléktábla került a szülőház falára, Deák Árpád emlékplakettje. Az idén ünnepelték születésének 120. évfordulóját.

Olosz Lajos