Ég sárgasága,
Nílus varázsa,
fájdalma, sara,
motoros bárka
olajszaga,
vezetője
eres keze, a
szél, a szél, a szél,
hajam fogja,
s beszél:
-Ez érted van,
de ne félj.-

Végtelen órák
forrósága kísér,
sztráda hasítéka,
narancsligetek köze,
ültetvények zöldje,
eper-, s banánillat,
mézes áldozat,
üzlethálózat
befogadja majd.
Hullámzó szmog-fogság,
metropolisz, az óriás,
sok, egymásba toluló
araszoló autó.
Látom a bűzlő ég alatt
a piramiskúpokat.
– Ez mind téged
szolgál, de ne félj,
mondja a nílusi szél.-

Zsibongó férficsapat.
Rugdossák, verik lovaikat.
Riadt szemek,
piszkos kezek,
rikácsolnak, nem adják,
kifogják a jó turistát.
– Adj nekem dollárt sokat!
Te gazdag, én szegény arab!-
Figyel, s félrekacsint,
meg ne lássa főnöke megint.
Ül keményen
előttem,
tarkója kopott,
keze aszott,
ringatja fájdalmamat
könnyítve azt,
már látom a hajdani
rabszolgahadat.

A koszos sárgaság leszakad,
az ég áttetsző kéksége fogad.
Sirályok éhes hada huss!
Gyíjja te dög, fuss!
Visszafordul a szegény arab.
–Nekem sok gyerek! Hát nem adsz?! –
Ringat az emelkedő,
fenn a dombtető,
a nagy kanyar,
Gíza látványa pazar,
Sfinx magánya,
kövek aránya
ostorcsapások,
ordítások,
rabszolgák verejtéke,
bőrük vére,
testem remegése,
lándzsák hegye,
könnyem ömlik, hagyom,
a kocsis a bakon
tartja az irányt,
mindent,
amit a főnök kívánt.

És hallom ahogy
a nílusi szél
susogja felém,
-Ez mind a tied,
de ne félj. –

A szerző felvételei

1. Gergely Tamás:
   2011. szeptember 6. 14:51

   Hát lehet a magyar is gazdag..?

2. Somorčík Sz. Rozália:
   2011. szeptember 6. 16:00

   Igen, most gazdagabb lettem.