HUSZADIK fejezet
Agáta néni csodálatos élete

„A vacsora tálalva van”
Dickens

Agáta néni látszatra bogaras vénasszony. Enyhén régimódi, ragaszkodik múlt idők tárgyaihoz, szokásaihoz, lakása kisebbfajta múzeum, s ő maga szinte csak egy a berendezési tárgyak közül divatjamúlt ruháival, ősz kontyával, macskáival, avítt udvariassági formulákat használó beszédével.
Agáta néni már legalább harminc éve kortalan, mintha az idő nem változtatna rajta semmit. Lakik egy bérház harmadik emeletén a tizenhetedik és a nyolcadik sugárút sarkán, pontosan és rendszeresen fizeti a lakbért és a közüzemi díjakat, a szomszédaival barátságos, nincsenek másokat zavaró szokásai, szórakozásai. Ideális szomszéd, még a macskái is, kiknek számát illetően megoszlik a lakók véleménye, jól neveltek, tisztességtudók.
Agáta néninek szigorú, következetes napirendje van. Ragaszkodik az életvitelében kialakított rendhez, ugyanakkor indul bevásárolni a közeli szupermarketbe, minden délelőtt végigtakarítja saját kezűleg a teljes lakását, elkészíti a maga és a cicák ebédjét, ebéd után alszik szigorúan egy órát. S a délután meg az este a szórakozással egybekötött munkáé. Barátnőivel csetel egy órát, megbeszélik a világ eseményeit, receptekről cserélnek véleményt, szerdánként komoly kártyacsatákat vívnak a világhálón. Ki sem kell szinte mozdulnia a veszélyekkel teli nagyvárosba.
A szolid kinézetű vénkisasszony naponta öt órát ül még a számítógép előtt, álnéven klasszikus bűnügyi történeteket ír. Kiadója és komoly olvasótábora van, a műfaj kedvelői imádják logikai csűrcsavarral megbonyolított történeteit, amelyekben soha nem az a gyilkos, akire minden bizonyíték ráterhelődik, és komoly, arisztokratikus detektív személyiségek, aprólékosan kidolgozott jellemrajzzal, kis, szerethető emberi hibákkal, a végére mindig kibogozzák a mesterien összekuszált szálakat. Agáta néni szerény, még a barátnői sem tudnak titkos munkásságáról, a regényeiért befolyó jelentős jövedelem jótékony alapítványok folyószámlájára vándorol névtelen adományként.
Ahhoz, hogy valaki izgalmas detektívregényeket alkothasson komoly tájékozottság szükségeltetik a kriminalisztika témakörében. Esténként Agáta néni szakirodalmat olvas, tájékozódik a bűnözők életviteléről, a biztonsági és védelmi rendszerek műszaki újdonságairól, a rendőrség törvényi szabályozásáról, periratokat tanulmányoz, megtörtént bűnesetek elemzéseit olvassa elszánt érdeklődéssel. Innen fölcsippent egy érdekességet, onnan egy orvosi-pszichológiai szakvéleményt, amonnan valami különös furfanggal kitalált szélhámosság elemeit csippenti ki, és mint a horgolótű alatt az egyszálú cérnából, különleges mintázatú motívumokkal cirádás krimi-szövedék alakul ki mindezekből a klaviatúrája alatt. Az összegyűjtött szaktudás azonban nemcsak a remekművekben kamatozott, Agáta néni, egyedülálló, gyenge öreg hölgyként a lakását és az életét is körülvette nem látható, ám annál hatékonyabb technikai eszközökkel, furfangokkal, betörőcsapdákkal és védelmi eszközökkel. Tele vannak a híradások idős, magányos, egyedülálló emberek kifosztásáról szóló hírekkel. Jobb az ilyesmit megelőzni. Tökéletes álca, tökéletes rejtőzködés, tökéletes védelem.
Eláruljuk, egyelőre a rokonsági szálak feltárása nélkül, hogy Agáta néni az egyik örökös Bill Gates hatalmas vagyonának botrányos és félelmekkel terhes utóéletében. Természetesen fogalma sincs róla, soha nem érdekelték olyan unalmas haszontalanságok, mint családfa meg őskutatás, bár egyik regénye éppen egy hatalmas örökség megszerzésének izgalmaiba vezeti az olvasót. Így eshetett meg, hogy mind a maffia, mind a titkosszolgálatok előbb szereztek tudomást a ráhullott szerencséről, mint ő. A metropolis alvilága gyorsan cselekszik, hamar bemérték az öregasszony paramétereit, és elküldtek egy profi bérgyilkost, hogy a vénasszony természetes halállal múljon ki a világból, mielőtt még bárki megszellőztethetné érdekeltségét a Gates örökségben. Csendben, nyom nélkül, tökéletesen el lehet takarítani egy öregasszonyt a világból, aki senkinek sem fog hiányozni.
Egy törékeny emberélet kioltása, képzavarnak sem utolsó, nem nagy ügy, a maffia azonban csak igen ritkán, és csak nagyon szükséges esetben él direkt eszközökkel. A média-horror valóságsók elterjedésével a nézőközönség egyre jobban igényli a valódi vért, könnyet és szenvedést, ami miatt a gyilkosságok, erőszakos cselekmények túl nagy publicitást kapnak, amit nem szeretnek azok, akiknek tevékenysége inkább a homályban, jótékony rejtettségben zajlik. A profi bérgyilkosok törzsfejlődése, köszönhetően a megváltozott létfeltételeknek, igencsak új irányt vett. Eltűntek a szakmából az izomagyú kretének, akik a puszta fizikai erejükkel nyírták ki az áldozataikat, és eltűntek a hangos fegyvereket biztos kézzel kezelő sportlövészek, helyüket átvették az intellektuális bűnözés ötletdús, képzett figurái, akik balesetnek, véletlennek, öngyilkosságnak tudják álcázni munkájuk végeredményét. A társadalomnak is jobb így, az áldozat pedig abbahagyja kellemetlen tevékenységét.
Agáta néni szimpla esetnek tűnt a bérgyilkos számára: élemedett korú vénasszony, megemelkedik a vérnyomása, megszédül, elesik, és annyi. Pusztán csak az ajtója elé reggel lerakott tejesdobozba kell belekeverni a szervezetben nyom nélkül lebomló élénkítőszert.
Agáta néni reggel kikémlelt a nyíláson, majd, mivel a lépcsőházban senkit sem látott, résnyire kinyitotta az ajtót, kinyúlt, és behúzta a tejet meg a péksüteményt. Szinte azzal a mozdulattal már töltött is a tejből néhány kortyot Cirminek a tálkájába. Cirmi a legöregebb macskája, már régen túl a macskaélet lehetséges végső határán, elhízott, foga sincs már, csak a tejet tudja belefetyelni. Ahogy a gyógyszerészeti, orvosi könyvekben meg van írva, Cirmi néhány lefetyelés után a fölszökő vérnyomása következtében eldőlt eszméletlenül, mint egy zsák. Dőlésében magával sodorta a tejesdobozt, amelynek tartalma így a földre ömlött.
Agáta néni föltörölte a padlót, Cirmi holttestét nájlonzacskóba csomagolta, kicsit meditált a merevedő test fölött, majd bedobta a szemétmegsemmisítőbe. Ez az elmúlás, tulajdonképpen már régen számított rá. Szép halála volt Cirminek, nem szenvedett sokat. Így kellene minden élőnek távoznia a világból, tudatlanul, készületlenül, egy pillanat alatt átlépve abba a másik állapotba. Még elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, és arra gondolt, hogy vajon az ő távozása után lesz-e valaki, aki könnyet ejt. Nem valószínű. Ez így ésszerű, az érzelgés nem a logikus elmék otthonos terepe. Arra viszont egy pillanatig sem gondolt, hogy Cirmi halála erőszakos beavatkozás, netán ellene irányuló merénylet következménye.

Következik a HUSZONEGYEDIK fejezet

Matta Harri belekavar