Mifelénk,  Bukarestben egy délutáni óra volt: kevéssel lapzárta után, az addigi végső hajsza utáni ellazulás percei. A hírügynökségi számítógépre éppen nem figyeltünk – a lapzártás híreket nyomdába küldtük, takarítottam a számítógépeken, eldobtam a fölösleges dokumentumokat, trancsíroztam az e-postán beérkező újabb küldeményeket.

Feleségem telefonhívása riasztott csöndes merengésemből: ég a World Trade Center!

Hirtelen nem fogtam föl, mit hallok. A rendszerváltás utáni Bukarestben, a sajtóház szomszédságában, ahol a bukaresti vásárokat rendezik, szálloda és irodaház épült, mely a keresztségben szintén a World Trade Center nevet kapta, bukaresti viszonylatban meglehetősen magas mind a kettő, s lakásunk ablakaiból is rálátni a kiemelkedő épületre.

Hirtelen azt hittem, az gyúlt ki valamely baleset folytán, s már ugrottam is volna az ablakhoz, hogy megnézzem a füstoszlopot, mikor a feleségem idegesen rám szólt: nem a miénkről, hanem a newyorki Centerről beszél... És szaggatottan, erősen felindulva közvetítette számomra azt, amit a képernyőn látott. A szerkesztőségben nincs televízió. Bekapcsoltuk a rádiókat, frissítettük a hírügynökségi számítógépet s egyből minden megvilágosodott.

Az igazi zűrzavar tulajdonképpen akkor kezdődött. Emlékszünk mindannyian az ellentmondó hírekre, feltételezésekre, a világméretű döbbenetre. Az egymást keresztező e-mail üzenetekre, telefonhívásokra. Kanadában élő lányomék nagyon megijedtek: az amerikai földrész rettegése úgy terjedt, mint száraz erdőben a tűzvész.

Hamarjában az akkor Raleighben élő Müllner Péterre gondoltam s gyors üzenetet küldtem neki: ha tud, tájékoztassa röviden a Romániai Magyar Szót a történtekről, a következményekről.

Még este megjött a válasz: felesége, Judit írta, mert Péter éppen bent volt az irodában. Judit arra gondolt, nehogy késlekedjen az információkkal, ezért sebtében gépbe írta saját első benyomásait, az amerikai média híreit.

Aztán másnap reggel, vagyis 12-én már ott várt a gépben Péter szakszerű, avatott tudósítása is.

1. Gergely Tamás:
   2011. szeptember 9. 13:22

   Megismétlem a helhívásunk: a Káfé minden munkatársától, sõt: olvasójától örömmel fogadjuk a hasonló visszaemlékezést. Gergely Tamás

2. Gergely Tamás:
   2011. szeptember 9. 14:01

   A „pályaõr”-nek üzenem, Gabi (az urszuban nem tudtam megjegyezni), hogy mi is átlátunk Rajta… Ápropó:

   odafönt az ég a rögtönítélő bíró
   fúj a szél a mindent eltakarító
   szeretnék hinni neki senki nem fogja pártját
   ahogy az üvegen rajtunk is átlát