10 éves tudósítás az elképzelhetetlenről
A Romániai Magyar Szó 2001. szeptember 13-án keltezett, valójában 12-iki számában jelent meg az alábbi tudósítás a tengerentúlról:
A terror napja Amerikában (Helyszíni tudósítás)
(Raleigh, Észak Karolina) * Ha eddig 1941. december 7., a Pearl Harbor-i támadás dátuma volt az amerikai történelem legsötétebb napja, akkor a ma történtek után bizonyos, hogy 2001. szeptember 11. fogja kiérdemelni ezt a kétes értékű dicsőséget.
Ezen a napon, helyi idő szerint reggel 9 óra tájban eddig ismeretlen tettesek két repülőgéppel terrortámadást hajtottak végre a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ellen. A repülőgép-üzemanyag lángba borította a két 110 emeletes ikertornyot, amelyek körülbelül fél óra elteltével össze is omlottak, maguk alá temetve mindenkit, aki nem tudott az épületekből kimenekülni, továbbá az időközben a helyszínre érkezett mentőket és tűzoltókat. Körülbelül egy órával a New York-i támadás után 10 óra után tíz perccel egy újabb repülőgép az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon washingtoni épületének repült neki, lángra gyújtva a masszív, ötszögletû épület nyugati oldalát, amely egy bizonyos idô elteltével szintén összeomlott. Egy negyedik repülőgép, amelyet terrorista eltérítői szintén Washington felé irányítottak, egyelőre tisztázatlan körülmények között lezuhant a pennsylvaniai Somerset megyében, Pittsburgh-től délkeletre.
A négy repülőgépen összesen 266 tartózkodtak, beleértve az utas-kísérőket és a pilótákat is, közülük senki sem élte túl a kamikaze akciókat.
A WTC épületeiben mintegy 75 ezren dolgoztak és a támadás bekövetkeztekor legtöbben éppen a 9 órai munkakezdésre érkeztek, nagy a valószínűsége tehát, hogy az irodaház igen zsúfolt lehetett. Az illetékesek biztosak abban, hogy a New York-i áldozatok száma messze meghaladja a Pearl Harboriakét (kb.4000) sőt, egyesek attól félnek, hogy most többen haltak meg, mint az amerikai polgárháborúban, amelynek során 49 ezren vesztették életüket. Ha ez így van, akkor ez a katasztrófa lesz a legnagyobb, ami amerikai földön valaha is bekövetkezett. Végleges adatokra minden valószínűség szerint néhány napot még várni kell.
Az elkövetők gondosan kitervelték és összehangolták a támadásokat. A WTC-t romba döntő két repülőgép mindegyike Bostonból indult Los Angeles felé, néhány perc eltéréssel. Az American Airlines 11-es járatát Massachusetts, a United Arlines 175-ös számú járatát Connecticut fölött térítették el a géprablók, majd mindkét gép 8 óra után pár perccel New York felé indult, a nyugati parti repüléshez szükséges üzemanyag-mennyiséggel a tartályaiban.
A Pentagonra zuhant gép az American Airlines 77-es számú járata volt, amely a washingtoni Dulles repülôtérrôl tartott szintén Los Angelesbe. Ezt a járatot Kentucky fölött kényszerítették visszafordulásra röviddel kilenc óra után.
A negyedik gépet a United Airlines 93-as járataként azonosították, amely a New Jersey-i Newark repülőteréről szállt fel San Francisco úti céllal. Ezt a „madarat” Ohio fölött kerítették hatalmukba a terroristák röviddel tíz óra előtt, de eddig ismeretlen okokból Pittsburgh-től délkeletre lezuhant.
A négy gép közül három Boeing 757-es, egy pedig Boeing 767-es típusú volt, amelyeknek a pilótafülkéje és kezelőszervereinek elrendezése azonos, így a valamelyik típusra kiképzett pilóta mindkettőt vezetni tudja. A géprablók között valószínűleg az ezeken a repülôgép típusokon repülô pilóták is voltak, akik végül is végrehajtották a kamikaze akciókat. Amerikai pilótákat ugyanis valószínûleg nem tudtak volna arra kényszeríteni, hogy nekirepüljenek a zsúfolt épületeknek, tehát a terroristáknak maguknak kellett a gépeket irányítaniuk.
Feltételezések szerint a UA 93-as pennsylvaniai lezuhanása hátterében az állhat, hogy az amerikai pilóta, miután tudomást szerzett a terroristák valódi céljairól, együttműködést színlelt és inkább maga vitte a repülőgépet a sokkal kevesebb áldozatot követelő zuhanásba.
Ezt a variációt látszanak alátámasztani az amerikai légi irányítás archivált radaradatai, amelyekből kiderül, hogy az eltérítés után ez a gép, a többitől eltérően, megjelölte újabb úti célját. Ezt a feltételezést eddig még nem erősítették meg.
A támadás szervezettsége arra utal, hogy a háttérben egy az Egyesült Államokkal szemben ellenséges kormányzat állhat, mert magánszervezetek és kis létszámú terrorcsoportok általában nem rendelkeznek az előkészítéshez szükséges információkkal és egyéb erőforrásokkal. A komoly tapasztalattal rendelkező B767-es pilóták mozgósítása az akcióra ugyancsak nem lehetett egyszerű feladat. Ezzel kapcsolatban a CNN-nek nyilatkozó Madeleine Albright egykori amerikai külügyminiszter óvott ugyan a spekulációktól de valószínűnek nevezte a felvetést.
Az amerikai közvélemény még nem tért magához az események okozta sokkhatásból. A jövő titka, hogy mi módon fogják a saját országukat a biztonság szigetének tartó amerikaiak ezt az élményt és a még rájuk zúduló rossz híreket feldolgozni. (Müllner Péter)
A Fox-látogatás „elmaradt”
(Helyben) – Az amerikai terrortámadás híre akkor ért bennünket, amikor a szerdai lapot már a nyomdában csomagolták. Azonnal írtunk tengeren túli munkatársunknak, Müllner Péternek, hogy a lapban lévő tudósítása a mexikói elnök látogatásának amerikai és világpolitikai fontosságáról valószínűleg befejezetlen marad – szabályosan elsöpörték az események. Egyúttal megkértük, írjon egy helyszíni beszámolót a történtekről. Hamarosan megjött az első válasz, amelyet nem Péter, hanem felesége, Szilos Müllner Judit írt azzal, férje épp a munkahelyén van, ezért igyekszik helyette válaszolni. „Reggel 8,45-kor New Yorkban, a World Trade Center 2 db 110 emeletes épülete egyikének ütközött egy elrabolt utasszállító gép (American Airlines bostoni járata), majd 9 óra 6 perckor a másik épülettel is ugyanez történt. Pár perccel késôbb a Pentagon épületének szélére zuhant egy szintén elrabolt utasszállító gép… Nem egészen másfél óra múlva a kigyulladt World Trade Center egyik, majd másik épülete is leomlott. Sokaknak sikerült kimenekülni, de az áldozatok és sebesültek számát, az anyagi kárt jelenleg még csak megbecsülni sem lehet. Manhattan felett óriási por- és füstfelhő van jelenleg is, folyik a mentés, amit ez nagyban akadályoz… Jasszer Arafat kétségbeesetten, remegő szájjal nyilatkozott, teljes mértékben elítélte ezt a terrorista cselekményt, és egyben el is határolta szervezetét a történtektől. Ezt nyilvánvalóan el is lehet hinni neki, mert ha ők tennének ilyet, azzal a palesztín állam ügyét jelenleg támogatókat is végleg elveszítenék. Eme tragédia közben is felmerül az emberben az amerikai politikusok felelőssége is. Hol kezdődik és végzôdik az USA „abszolút” igazságosztó szerepe, mikor és hol, miért avatkoznak be más országok konfliktusaiba. Volt ENSZ-határozat Izrael és Palesztina létrehozásáról, majd ezek háborúba bonyolódtak, az USA dollármilliárdokkal támogatta Izraelt, a Palesztin állam pedig a mai napig nem alakult meg (újra). Természetesen a terrorista tetteket semmi nem igazolhatja és a terroristákat semmilyen indok nem mentheti fel sehol a világon, de tetteiket kiváltó okok egy részében sajnos benne van az USA külpolitikája… Ma több ezer ember hiába vár haza valakit… * Raleigh, európai idô szerint 20 óra 40 perc”. (RMSZ)
Pusztai Péter rajza