Kik ők? Egy elit csoportja a kocsmavendégeknek. Kiváltságosak, pedig nem tesznek érte semmit. Csak horgásznak. Hol a Tiszán, hol az egerszalóki tónál, hol másutt.
Itt iszogatnak. És beszélgetnek a halakról, az eredményekről. Gyakran Krúdyt megszégyenítő ízzel a saját készítésű halételekről. Néha másról is. A Malomárok gárdájában nem volt ilyen szoros kapcsolat azok között, akik e szenvedélynek hódoltak.
Kik is ők? Mindenféle értékelés, életkor, szimpátia nélkül sorolom neveiket. Jani (Szecskó János), Józsi, Joci (Szópik József), Sanyi, e’ Sanyi (Antal Sándor), Sanyi, a’ Sanyi (Barta Sándor) – e két utóbbi kijelölő jelzőt Szecskó Jani aggatta rájuk; azt nem is árulom el, ki szólítja Józsit Jocinak –, Bandi (Bata András), Bundás vagy Bundi. Nagy Lajos becenevének magyarázata túllépné e műfaj határát. Alkalmankénti „tag” Jani (Bán Mihály János). Idén veszítették /veszítettük/ el kedves barátjukat / barátunkat/, a halk szavú, mosolygós Jakab Zolit.
Egyik alkalommal a fehér hajú Szecskó Jani fekete trikóban jött be, melyen szitanyomással egy fohász állott: „Istenem, add, hogy egy ilyen [az ábra közepén sematikus nagy hal volt látható] halat fogjak, hogy ne kelljen hazudnom!”
Ám amikor halott társukra terelődik a szó, az ő szemében is könny csillog.