HUSZONÖTÖDIK fejezet,
Amelyben Agáta néni mindent megtesz ellene,
mégis megmenekül

“Szeressük a rendőrséget!
Tiszteljük a rendőrséget!
S ne viseltessünk ellentétet!”
Szittya Attila Bendegúz

Mondanom sem kell, hogy Tuskó Hopkins megmentő megjelenése a lezuhant lakás falának résében aprócska félreértéshez vezetett, és következményeiben nagyon baljós események sora indult volna el, ha nem sikerül eloszlatni gyorsan a helyzetértékelésben bekövetkezett nézeteltéréseket. Márpedig nem volt egyszerű a helyzet.

A látszat és a valóság örök ellentétéről van szó, amire vígjátékok és tragédiák felépítménye konstruálódik irodalomelméletileg. A helyzetkomikum meg a helyzettragikum. Klasszikusan élni kell vele.

Az olvasó beavatott, majdnem olyan jól el tudja képzelni az egymást félreértő szereplők gondolatvilágát, mint a szerző, és innen kezdve már a briliáns írói technika alakítja úgy a leírást, hogy feszültséggel teli késleltetés tartja izgalomban a műélvezőt, vagy humorba oldott kavalkád lesz belőle. Ezt a szerzőnek előre el kell dönteni, mert a kettő közül csak az egyik alkalmazható következetesen. Nyilván jobb az olyan heppiend, aminek nem mond ellent a valóság. A heppiend meg kell, igénylik az olvasók.

Tuskó elővette a legbájosabb mosolyát, és úgy gondolta, hogy, bár az utolsó pillanatban, de ideértünk, megoldódott a helyzet, gyorsan el kell pucolni a helyszínről, mielőtt az ellenérdekelt felek, illetve mentők, tűzoltók, rendőrök és egyéb hivatalosságok ideérnek.

Ezzel szemben Agáta néni átélt egy robbanást a lakásában, azon kívül, hogy nagyon megijedt, semmi baja nem történt, néhány másodperc alatt összeomlott a bérház, amelyben évtizedek óta lakott, az ő lakása a csodával határos módon épen maradt, csak egy lift sebességével szépen leereszkedett a harmadik emelet magasságából a földszintre, és a páncélozott, megerősített falak egyike a fellépő erőhatások következtében résnyire megnyílott.

És ebben a résben megjelent egy vigyorgó kopasz fej.

Tuskó Hopkins személyleírását most Agáta néni szemszögéből kell megvilágítanom, hogy a hatás egyértelműen elképzelhető legyen. Kerek, kopasz fej, a közepén egy laposra kalapált, gumószerű orr, a két fül karfiollá gyúrva, és az arc különböző helyein különféle ütő és vágószerszámok által ejtett sebek begyógyult hegei. Tuskó hosszú és elkötelezett népnevelői pályájának ékes nyomai az arcán. Ugyanis Tuskó gyakran keveredik vitába bizonyos emberi viselkedésminták kritikájának ügyében, ritkábban a személyes szabadságjogok védelmében, ami alatt az ő személyes jogai mint általános emberi jogok értendők, és az igazságszolgáltatás lassúságát is figyelembe véve, helyben és azonnal elintézendők. A másik fél meggyőzésének folyamatában a meghaladottnak tekinthető poroszos nevelési modellt preferálja, amelynek központi eleme a testi fenyítés. Nagyon kemény érveket használ, és kidolgozott erőkifejtéssel elhelyezett érvei célba találóak, elért eredményei bámulatosak. A Kriminológiai Közlöny leír jó néhány olyan esetet, amikor bűnöző életmódot folytató egyedek egyszercsak váratlanul jó útra tértek, és a tudomány értetlenül áll az esetek előtt. Csak néhány beavatott tudja, hogy Tuskó ezeknek a történéseknek a közelében volt annak idején. A pedagógiai tevékenység időnként ellenállásba ütközik, Tuskó ezeket lankadatlan energiával legyőzi, de óhatatlanul ő is megsérül időnként. Nem csoda, hogy Agáta néni emlékezetében megjelentek a bűnügyi tudósításokban, regényekben illusztrált bűnelkövetői ábrázatok, és az élete ellen elkövetett merényletek meg a felbukkanó gengszterarcvonások között előzmény-következmény kapcsolatot vélt fölfedezni. Logikusan.

Tuskó tudta, hogy perceken belül megérkezik a tűzoltóság és a katasztrófavédelem, s valószínűleg a robbantók is a közelben várakoznak, éppen ezért haladéktalanul nekilátott kitágítani annyira a rést, hogy beférjen rajta.

Agáta néni is tisztában volt ugyanezzel, s ha már ennyire kitervelt, célzatos, életére törő támadásokat túlélt, akkor nem pusztulhat el abban a három percben, ameddig ideér a segítség. Egy puszta brutalitással és testi erővel felszerelkezett bűnözővel szemben, úgy látszik, nem védenek meg a technika eszközei. De nem adta fel, nem adja fel, ameddig mozdulni tud. Nem adja olcsón az életét.

Tuskó a maga megmentői naivságában és segítő buzgalmában nem is számított ellenséges fogadtatásra, s nagyon meglepődött falbontó tevékenysége közben, amikor egy porcelán teáskanna darabokra tört a homlokán. Azután mindenféle lakberendezési és használati tárgyak követték a teáskanna röppályáját hol a falon, hol Tuskó fején landolva, és ezzel jelentős mértékben lelassítva a falbontó tevékenység eredményességét. Tégláról téglára haladva tépte, szaggatta a falat a köpcös, és mérhetetlenül ámult azon, hogy egy régi vágású öreg hölgy mennyi apró dísztárgyat és csecsebecsét föl tud halmozni a lakásában. És milyen keményeket!

Az “utazási iroda” munkatársai is készenlétben várakoztak a törmelék-halommá vált ház bejárati oldalán. Azt már látták, hogy az elpusztításra ítélt lakás egyedül épségben marad az egész házban, ha életben maradt a tulajdonosa, akkor most menekülnie kell, és máshol nem képes erre, csak az ajtón. Ott várakoztak csőre töltött fegyverekkel. A résről nem tudtak.

A szomszédos utcákból már hangosan szólt a közeledő mentő- és tűzoltóautók fülsiketítő szirénája.

Némiképp stilizálnom kellene azt a nyelvi közeget, amelyben Tuskó megpróbálta észérvekkel elmagyarázni a tisztességben megőszült idős hölgynek, hogy tőle nem kell félnie, ő éppen azt az oldalt képviseli, amelyik meg akarná védeni az ártatlanokat a rossz emberektől. Tuskó nem tekinthető irodalmilag és nyelvi értelemben sem kiművelt emberfőnek, és nyilván nem a legmegfelelőbb kifejezéseket találta meg az elérendő célhoz, amikor kellemetlen szagú, testét pénzért áruba bocsátó, nem fiatal női nemi szervnek titulálta az ősz hölgyet, aki nem képes azzal a szűk agyával felfogni, hogy itten megmentés van.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ