Cselényi Béla: Álmaimból
Álom őshüllőkről
Az Antarktisz vízilónyi őshüllői dübörögtek tavaszi kabátos ismerőseim közt. Például a háromövű teknős, mint egy csuklós busz, úgy közlekedett. Sziklák, alagutak. Lézengtünk. Nem volt hó.
Budapest, 2011. IX. 22.
Álom szeretőkről
Álmomban meglátogatott plátói szerelmem, s az a barátnőm, akit nem akartam feleségül venni. Munkatársak voltak —, betértek. Anyámmal kiabáltam, hogy hová tette a ruháimat. Csak pizsamakabát volt rajtam és alsónadrág.
— Most már mindegy — nyugtatott meg anyám.
Budapest, 2011. IX. 22.
Álom osztálytársról
Álmomban osztálytársnőmnél voltam, akitől gyakran kérdeztem meg, mi a házi feladat, mert hiányoztam —, olykor lélekben is.
Deszkapadlós előszoba bordó női és khaki férfikabátokkal. Régi fürdőszoba. Kabátok ott is. Egyre többen voltunk; alig tudtam kifelé sodródni. Ekkor vettem észre, hogy idegen kabátot vettem fel. Nehéz visszafordulni a tumultusban. Hol a házigazda?
*
Felébredtem. Bár sem ébren, sem előző este, sem álmomban nem jutott eszembe, valóban a születésnapjára virradtam. Talán csak nem csinált valami hülyeséget?…
Budapest, 2011. IX. 22.