„Ez még egy régi munkahelyemen történt, egy másik kocsmában. Nem, nem volt az kocsma, volt konyhája is. Mindegy! Főleg fiatalok jártak oda, nem úgy… Hallgatom sokszor, ahogy beszéltek és néha nem értem, mit. Gondolom, ti is átéltétek már ezt. No… szóval a fiatalokon van a lényeg.

Szabadnapos voltam, ráértem, este lementem oda. A váltótársam azonnal észrevett, megpusziltuk egymást, ahogy ez a nőknél szokás. Megkérdezte, hallottam-e már a rock and rollról. Szemébe néztem, láttam nem viccel. Valami keveset – mondtam –, miért? Idejött egy srác, az, aki ott táncol, s azt mondta, hogy egy rock and rollt kér. Nem táncolok – feleltem –, különben is dolgozom. A srác nevetni kezdett, s elmagyarázta, hogy egy italról van szó. Egy koktélról. Elsorolta a hozzávalókat. Én megcsináltam neki. Mit szólsz? Így még én sem használtam ezt a szót, csak zenének és táncnak ismertem. Felírod a receptet, ha máskor vagy más is ilyet kér? Felírta.”