Krebsz János: Igazi Péhoward (XXIX)
HUSZONKILENCEDIK fejezet
Kirándulás a tudomány világába
Nem szálltam el magamtól, nem állíthatja senki, hogy túlzott véleménnyel lennék magamról, csak éppen megnőtt érezhetően az ázsióm a csapatban.
Tartott ugyanis mindenki attól, hogy a bogaras vénasszonnyal nehéz lesz egy hetet dekkolni valamilyen rejtekhelyen. Tuskó messzire elkerülte a rigolyás öreglányt. Nem azért, mert különösebben sértette volna a fejéhez vágott dísztárgyak emléke, ilyesmiért köpcös barátunk nem szokott haragot tartani, hanem azért, mert Agáta néni semmiképp nem akart vele tartani, amikor már lebontotta a falat, s kénytelen volt leütni, és a vállára kapva szaladni vele az első csatornafedélig, nyomában az üldözőkkel. Ez az erőszakos, mondhatnánk agresszív ember nem tudott többé annak a szeme elé kerülni, akit ok nélkül meg kellett ütnie. Még ha jó oka is volt rá.
A Wágner meg a Piszkos egyszerűen kerülték a decens krimiíró hölgyet. Belelátok én a kártyájukba! Eddig kétségbe vonták az én műveltségemet, meg kiröhögtek, hogy miket irkálok! A Wágner a Pétervári Szent Balettel! Hogy ő ott szívta magába a fene nagy műveltségét! A Piszkos meg azt terjeszti magáról, hogy ő deklesszálódott. Valamikor úriember volt, ez azt jelenti. Tényleg tud a világ minden nyelvén, meg néha olyanokat mond, mintha olvasottsága lenne, de feltűnően kerüli ő is az öreg hölgy társaságát.
És én vagyok az egyetlen társasága, és nagyon jól tudunk együtt tartalmasan időt eltölteni szakmai konzultációkkal. Na, pupákok, ezt csináljátok utánam!
Ebből azt a következtetést vontam le, hogy most jó passzban vagyok. Tudják, ez olyan, mint a kártyaasztalnál, amikor jól jönnek a lapok. Egyszerűen nyerésben vagy, és a leghamisabb hamiskártyások sem tudnak ellened összefogni, nyersz és nyersz.
Meg a szerénység. Az is nagyon fontos. Tudni kell pontosan az embernek, milyen lapok vannak a kezében, mert azok biztosan nincsenek az ellenfeleknél.
Mégis, nem elhanyagolható módon, minden játékban ott a szerencse motívuma is. Ezt föl kell ismerni. Amikor nem szegődött melléd, akkor föl kell tudni állni az asztaltól. És nem a kártyázásról beszélek, ugye, világos.
A szakmai sikerek tetejébe érkezett a magánéleti öröm, az apaság megrendítő élménye. Ahol eddig semmi sem volt, most ott áll egy angyal kivont karddal.
Nekem most minden sikerül, amibe belekezdek.
Nekiálltam megfejteni a hungry nyelvet. Nem lehet az olyan bonyolult, még ha senkinek sem sikerült eddig. A nagy találmányok (olvasgattam tudománytörténetet is), általában úgy születnek, hogy a nagy tudósok kísérleteznek a kijelölt, bevált pályákon, és beleütköznek ugyanazokba a falakba. Mert erre idomították őket a hivatalos egyetemi tanulmányaik során. Ugyanarra a rugóra jár az agyuk. És akkor valamelyik vidéki kovácsműhelyben véletlenül föltalálja valaki a damaszkuszi pengét. Vagy Kolombusz példája, ugye, aki elindult Nyugat felé, hogy elérjen Keletre. Senki nem hitt neki, úgy kellett összekoldulnia a pénzt, és fél tank üzemanyaggal fölfedezte az újvilágot.
A felfedezők bátor egyszerűségével láttam neki a feladatnak: szereztem egy jó fordító programot, és titokban rögzítettem Tarzan és Piszkos Fred beszélgetését.
Kiválasztottam körülbelül húsz másodpercnyi szöveget, ahol kristálytiszta a felvétel, és beletápláltam a pécé fordító programjába.
Szempillantásnyi idő múltán már dobta is ki a masina, hogy ezerhatszáz megoldásra jutott.
Nafene, morogtam, ha legalább azt tudnám, miről fecsegnek ezek egymás között, könnyebb lenne a dolgom. Így végigolvasom az ezerhatszáz változatot, és a legvalószínűbb lesz a megoldás. Nagyobb fába vágtam a fejszém, mint gondoltam.
Első szöveg: Jöttem a Gangesz / partjairól, Hol álmodoztam / déli verőn …, és egy kirakatban / lila dalra kelt egy nyakkendő.
Mi van?!
Hát nem nagyon valószínű, hogy a Piszok ilyeneket beszélne, és semmi értelme az egésznek. És még azt sem tudom megfejteni, jelentenek-e valamit azok a félig döntött függőleges vonalak a szövegben.
Második változat: Japán-magyar közös határ, / Borneó és Celebesz / magyar volt és magyar lesz!
Na, ettől sem lettem okosabb! Ráadásul azt tudom az ilyenfajta programokról, hogy eleve a legvalószínűbb megoldásokat helyezi előre. Értelmesen annyi a közös az egészben, hogy valami keleti utalás mindkettőben előfordul.
De van a programnak egy súgója.
Ezzel kellett volna kezdenem, nem hályogkovács módjára belecsapni a lecsó közepébe.
Megnyitom a súgót.
Ezerhatszáz oldal szöveg, tartalomjegyzékkel.
Nézzük először a tartalomjegyzéket.
Hát ezt nem nekem írták! Felét sem értem a nyelvészkedő szakkifejezéseknek.
Az első fejezet címe még érthető: A program használatáról.
Azt írja, hogy lehetőleg ne hanganyaggal dolgozzunk, hanem próbáljuk meg az érvényes hangtani deskripciós szabályok figyelembevételével lejegyezni, és írott változatot táplálni a gépbe. Most meg kéne tanulnom deszkribálni?!
Elszántan olvastam tovább. Másik fejezetre váltva. Ennek a címe nem világos, de a szövege értehetőbb. Azt írja, hogy a történelemmel, kultúrával gazdag nyelvek esetében minden szónak legalább három, vagy annál több jelentése van, és mindenféle népi bölcsességek, aforizmák, idézetek, előfordulások terhelik meg az egyes szótári egységeket. A fordításban a Nemzetközi Grammatikai Szövetség által elfogadott színekkel és mellékjelek tömegével jelölik az adott lexikai egység statisztikai valószínűségét, szófaji minőségét és konnotációit…
Agáta néni könnyű érintése a vállamon riasztott fel fél szendergésemből.
Úgy látszik, belealudtam a tudományosságba.
Következik a HARMINCADIK fejezet
Az alkotás és a körülmények rejtélyes összefüggéseiről
Pusztai Péter rajza