Merénylet az angol trónörökös ellen

Edward angol király trónörököst a walesi herczeget a mint feleségével együtt Dániába, apósa látogatására utazott, és ápril. 4-ikén Brüsszelben rövid perczekig az indóházban várakozott, egy fiatalember megtámadta, a revolveréből kétszer rálőtt.
A trónörökös sértetlen maradt, a fiatal embert rögtön elfogták. A merénylő tette okául azt vallotta, hogy a dél-afrikai háború eseményei izgatták föl, s az angol trónörökösön a boerok szenvedéseiért akart bosszut állani. Ezért az angol lapok keserű kifakadásokat tesznek, s arra utalnak, hogy a Transzválnak európai politikai megbizottja épen Brüsszelben lakik s izgat Anglia ellen. Nem csoda, ha ebben a városban történt a merénylet az angol trónörökös ellen.

A merénylet.

A trónörökös az udvaron sétált, az alatt neje a váróteremben frissitőt vett magához. Nemsokára a walesi herczeg két titkárával együtt beszállt az udvari kocsiba, ott beszélgetett.
Ekkor történt, hogy egy csupasz képű fiatal ember fölugrott a kocsi lépcsőjére, bezuzta a kocsi ablakát és kétszer rálőtt a walesi herczegre, de egyik lövése sem talált. Aztán meg akart szökni, de egy vasuti hivatalnok utána iramodott és elfogta.
A nagy lármától, a mely a merénylet hirére a pályaudvaron támadt, a walesi herczegné is annyira megijedt, hogy abbahagyta az ebédet és udvarhölgyével együtt a peronra sietett. Itt megtudta, hogy milyen veszedelemben forgott a férje és az izgatottságtól magánkivül rohant a szalonkocsiba, ahol aztán meggyőződött róla, hogy férjének semmi baja nem lett. A herczegi pár este hatodfél órakor folytatta utját.

A merénylő.

Sipido a rendőrség előtt kezdetben kitérő vallomásokat tett. A szülőinél volt lakásán tartott házkutatáskor anarkhista iratokat és könyveket találtak.
Elmondta, hogy ápril. 3-ikán jelen volt egy népgyűlésen, melyet a dél-afrikai háboru alkalmából a béke érdekében tartottak s akkor határozta el, hogy a walesi herczeget meg fogja ölni. Megvallotta, hogy több czinkostársa volt, de vonakodott őket megnevezni. Sipido azt mondta a birónak, hogy a revolvernek mind a hat golyóját kilőtte volna, ha nem tartóztatták volba le; azután így folytatta: Azért követtem el a merényletet, mert meg akartam bosszulni Transzvált, a hol annyi ezer embert mészárolnak le a walesi herczeg beleegyezésével.

A transzváli aranybányák

Nagy az aggodalom, hogy mi lesz a transzváli aranybányákkal, melyeknek Európa nagy tőkepénzesei mind részvényesei. Arra a fenyegetésre, hogy ha az angolok betörnek Transzválba, a bányákat és Johannesburgot a boerok elpusztitják, Roberts tábornagy már régebben kijelentette, hogy Krügert és a transzváli kormányt személyesen teszi felelőssé.
Most az az értesülés érkezett Londonba, hogy a transzváli kormány Klinke főmérnököt, a transzváli bányák főfelügyelőjét, elmozditotta állásától s helyébe Munig mérnököt nevezte ki, a ki már készitteti a furó lyukakat a bányák fölrobbantására.
A bányavárosban nagy aggodalommal nézik ezt a személyváltozást. Johannesburgban – mint az angol értesülések tudják – titkos szövetkezet alakult, a mely föl akarja robbantani a bányákat, a transzváli kormány ellenzése daczára is.

Erzsébet királyné emléke Kolozsvárott

Kolozsvár város elhatározta, hogy a város legszebb pontjára, a Fellegvárra szép feljárót készít s ennek egyik pontján elhelyezi a királyné mellszobrát, az útat pedig Erzsébet-útnak nevezi el.

Az ezredéves emlékmű

Az Andrássy -útnak városligeti torkolatánál a télen is egyre dolgoznak az ezredéves ünnep emlékére állított építészeti és szobrászati művön.
Az építészeti részszel az idén már jóformán elkészült Schickedanz, most a szobrok elhelyezése következik. Zala György is kész ezekkel; az emlékmű fő alakja, Gábor arkangyal az érczműhelyből nem sokára rendeltetési helyére kerül, aztán a hét vezér készül el. A királyszobrok sorozata marad utoljára.
A mű költségeit társadalmi úton hozzák össze. Hölgybizottság alakúlt e czélra.

A férfi és nő szaglóereje

A párisi biológiai egyesületnek két tagja azon fáradozott, hogy kikutassa, vajjon a férfiak vagy a nők szaglóereje a nagyobb?
Kiválogattak 20–30 éves korban lévő 41 férfit és 44 nőt, a kik körülbelül egyenlő életmódban voltak és ugyanoly műveltségi fokon állottak. Azután kipróbálták minden egyes személyen, hogy a kámfort milyen hígításban érzi még meg.
E vizsgálatokkal kiderítették, hogy a nők szaglása minden tekintetben magasabb fokú, mint a férfiaké. Arra a gondolatra is juthatunk különben, hogy a férfiak szaglását a szeszes italok és a dohány élvezete rontja; ámde a gyermekeken végzett kísérletek is azt eredményezték, hogy a fiúk és a leányok szaglóereje közt hasonló a különbség. E szerint tehát a női nem finomabb szaglása, úgy látszik, a nőknek velökszületett tulajdonsága.
Ezzel kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy a vakok budapesti országos intézetében évekkel ezelőtt két fiúnövendéket tanítottak, a kiknek annyira ki volt fejlődve a szagló érzékök, hogy ismerőseiket a szagukról ismerték föl és társaik sapkájáról, ruhájáról merőben szaglás alapján megmondták, hogy kinek a tulajdona. A vak leányokon ennyire erősen fejlett szagló-tehetséget nem észleltek az intézetben.

Elrajtolt „Észak Pokla”

Ötödik alkalommal rendezték meg a Párizs-Roubaix országúti kerékpárversenyt, ami az „Észak pokla”elnevezést vívta ki magának.
A táv 265 kilométert tett ki. Az út legnehezebb szakasza az északi bányavidékek macskaköves útjain vezetett keresztül, ahol rendszerint el is dőlt a verseny kimenetele.
Győztesként Émile Bouhours kerekezett be a célba. 7:10:30,0 óra alatt teljesítette a kitűzött távot. Őt követte Fischer az előző év bajnoka.

Damjanics mankója

Az aradi szabadságharczi ereklyemúzeum a mult évben megszerezte gyűjteménye számára azt a szekeret, melyben a hős Damjanics tábornokot a vesztőhelyre vitték, s mint arról annak idején lapjaink megemlékeztek.
Most egy újabb, Damjanics ereklye jutott a nevezett egyesület tulajdonába: az a mankó, a melylyel Damjanics a vesztőhelyre ment. A mankót egy özvegy Kocsi Ferenczné nevü asszony ajándékozta a muzeumnak, a kire férjétől maradt. Kocsi Ferencz ugyanis 1849-ben Aradon volt bádogos segéd s anyósa, első nejének anyja mosónője volt a brünni hóhérnak, a ki a honvédtábornokok kivégzésében szerepelt.
Mint a kivégzéseknél általában szokás, a vértanuk tárgyai a hóhéréi lettek, köztük Damjanics nagy mankója, egy kisebb botja, valamint az a zsámoly, a melyen állott a bitója alatt s a kötél, melylyel felakasztották. E tárgyakat a hóhér mosónőjének adta át megőrzés végett, a kinél aztán ott is maradtak.
Kocsi Ferencz, ki maga is negyvennyolcas honvéd volt, féltve őrizte a hős tábornoknak ez ereklyéit.
Később Aradról Nagy-Váradra költözött s valószinű, hogy a kötél a költözködés alatt kallódott el.
A botot egy Kocsi Ferenczczel együtt lakott lakatossegéd lopta el kalapácsnyélnek, a zsámoly pedig ismeretlen módon veszett el. Az összes ereklyék közül igy nem maradt meg más, csak a mankó. Ezt most a muzeumban örzik s márczius 15-én állitották ki elöször, mióta igen sokan megnézik a gyászos emlékü ereklyét.

(Forrás: huszadikszazad.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ