A közelgő amerikai elnökválasztás kapcsán írt a dilemmákról Andy Borowitz, az ottani népszerű kolumnista-megmondóember. Mint közismert, a dilemma olyan kellemetlen helyzet, amelyből két kiút-lehetőség is létezik, de mindkettő kedvezőtlen. (Visszaböfögve átkos időket: a szocialista értelmiség előtt két út van – az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan.)

Végítélet – vélik a gyűlölködők az Egyesült Államokban (mert ott is akadnak). Az apokaliptikus rettegés kiváltója az a lehetőség, hogy a soron következő választásokon egy (fekete) afroamerikai és egy (fehér) mormon között kell esetleg választaniuk. Klasszikus dilemma a (többnyire fehér, sőt WASP) bigott konzervatívok számára. A nagybetűs WASP (kisbetűvel csípős darazsat jelöl) nem csupán rövidítés – lényegre törő hitvallás is az USA-ban kívánatos személyeket illetően: a White Anglo-Saxon Protestant (fehér angolszász protestáns) annyit jelent, hogy a népek nagy és demokratikus olvasztó tégelyében nemkívánatos elem a színes (nigger, sárga, rézbőrű, eszkimókus, latin – és mindenki, aki nem idén barnult le, zöldült meg, vörösödött el). A protestáns is csak másodsorban jelenti, hogy nem katolikus – fő értelme (mint Európában is) az, hogy nem zsidó és nem moszlim. Az angolszász sem elsősorban a brit szigetekről az amerikai Vereckén (Rhode Island) át bejött kacagánytalan honfoglalók fajtáját jelöli, hanem elhatárolódás az (amerikai) angolt csak makogó, esetleg ír vagy olasz, lengyel, magyar, stb. akcentussal beszélő idegenszívűektől. (Sikertelenül próbálkoztam hasonló értelmes és jól csengő rövidítéseket fabrikálni a Szittya Sumér Keresztény vagy az Alb Dac Ortodox szavakból – nem mindig válik be nálunk, ami az USA-ban bevált…)

A fentiekből következik, hogy Amerikában csak az olyan olvasztótégely ideális, melybe WASP-ércet (és esetleg WASP-ócskavasat és hasonló fémhulladékot) szórnak, majd a megfelelő védőruhába (lehetőleg a Ku-Klux Klan fehér csuklyáiba és Martens-bakancsokba) öltözött olvasztárok ebből színtiszta fehéracélt öntenek a megfelelő (metszetlen) kokillákba. A nyers anyag további formázása ugyancsak e célra kifejlesztett berendezéseken célszerű. Az elöregedett (veterán) fehéranyagot újra beolvasztják – ez a konzervatív perpetuum mobile, minden bigott amerikai angolszász fehér protestáns rasszista álma. Mifelénk sem ritka a hasonló alvajáró…

Fekete srác (black boy) egyszer már győzött, akkor a WASP-drukkerek keserű tréfákkal nyugtatták magukat: ilyen nem fordulhat elő még egyszer. (A sok favicc közül az egyik: Két déli beszélget az öregotthonban. – Hallottad, egy fekete srácot választottak elnöknek a jenkik. – Hallottam. Képzelem, milyen büszke lehet a gazdája a nigger rabszolgájára.) Mormon eddig még nem volt elnök. Ráadásul a feketék (afroamerikaiak) szívesen látott tagok a Salt Lake City-ben székelő – nem protestáns, de lényegében keresztény elveket (is) valló, Krisztus küszöbön álló második eljövetelét hirdető – egyházban, sőt: 1978 óta akár papi tisztséget is viselhetnek. A többnejűség hallgatóslagosan engedélyezett gyakorlata okán irigységet is gerjesztő mormonokat a nem-mormon amerikaiak – ellensúlyozásul – végtelenül butának, kövérnek, állatiasan bujának, büdösnek, stb. tartják. Mint Közép-Európában – mondjuk – a cigányokat vagy/meg a zsidókat, esetleg az oláhokat meg az ungurbozgorokat. Minthogy a néplelket talán a viccek tükrözik leghívebben, itt egy mormon-vicc is az Utolsó Napok Szentjeiről (mormon-néger viccet egyelőre nem találtam): A titkár a Pápának: – Van egy jó hírem: az Úr most telefonált, hogy a Megváltó hamarosan eljön másodszor is. A Pápa: Ez valóban egy örömhír, halleluja! A titkár: – De van egy rossz hírem is. Salt Lake Cityből hívott. Egy elkötelezett amerikai konzervatív a jelölésekhez (néger Obama, mormon Romney) keserűen hozzáfűzte: az hiányzik még, hogy egy nő is bekerüljön a döntő futamba…

Elképzeltem, minő végítélet-hangulatot szülne, ha – mondjuk Magyarországon (vagy mondjuk Romániában, stb.) az itteni/ottani konzervatív tömegek hasonló dilemma elé kerülnének, és – mondjuk – egy mózeshitű liberális roma nő meg egy meleg kínai szakszervezeti scientista közül kellene kiválasztani a Vezért. Persze, mifelénk ilyesmi nem fordulhat elő – itt demokrácia van. Miképpen az Édenkertben is az volt, mikor az Úr Ádám elé vitte a frissen teremtett Évát, mondván: ”Szabadon választhatsz az asszonyok közül!” E történetben egyébként benne foglaltatik a normális demokrácia lényege is: nem szabad az embereket bonyolult döntések elé állítani, mindenáron biztosítani kell, hogy csak rendesek közül lehessen választani.

A közelgő kampányra való tekintettel a Wall Streeten jó üzletet szimatolnak a borserejű spray keresletének fölfutásában. Mivel nálunk más a demokrácia is, és a paprikaspray-gyártás sem indult be egyelőre, a majdani kampányra készülők baseball-ütőket, fokosokat, fejszéket és egyéb – demokratikus vitákban különösen hatékony – eszközöket spájzolnak be.

Szerencsénkre, nálunk még van elég hosszú felkészülési idő védőpajzsok beszerzésére. Közben imádkozhatunk az utolsó napok minden szentjeihez is.

Siklósi Nándor