HARMINCKETTEDIK fejezet
Hódolat Tolsztojnak

Agáta néni hozatta el a könyvtárból Winnetouval ezt a könyvet, úgymond, el kell olvasnom, szerinte.
Négy vaskos kötet, egyetlen regény, a Háború és béke.
Kérdeztem tőle, mondjon már egy szót, miért gondolja, hogy ezt nekem olvasni kell. Valami oroszokról szól, ennyit mondott, és otthagyott.

Nem vagyok az a típus, aki meghátrál valamilyen feladattól, időnk van itt a rejtekben, hát belekezdtem.
Ez a Tolsztoj mintha csak olyan könyvet akart volna írni, ami olvashatatlanná teszi az önmagát, mintha csak elijeszteni akarná az érdeklődőt.

Kezdődik azzal, hogy az első kötet félig franciául van. Ismerik ezt a könyvtípust? Én kiütést kapok tőle, amikor lábjegyzet van útikönyvekben, tudományoskodó ismeretterjesztés. Ott szerepel az oldal közepén, hogy, mondjuk exkavátor, és mellette egy kis számjegy. Ez a kis számjegy megtalálható a lap alján is, odamegy az olvasó a szemével, és szorgalmasan elolvassa, hogy talajművelő eszköz a huszadik században. Okosabb nem lesz tőle, de fizet azzal, hogy megint vissza kell találjon oda, ahol félbeszakította az olvasást. Ezért én leszoktam a lábjegyzetek olvasásáról. De ennél a Tolsztojnál nem lehet ezt csinálni, mert a mondanivaló felét anyanyelvükön beszélik, a másikat meg franciául, van, hogy négyszer váltanak nyelvet egy bekezdésben. Folyamatosan liftezik az ember szeme.

Azután: minden szereplőnek legalább hat neve van. Pierre, Pjotr, Kirillics, Bezuhov, gróf. És ez csak egy szereplő, és a beceneveket, meg az ángyom, ipam, napam, vejem, komám típusú utalásokat nem is számoltam bele. És legalább hat család szerepel, testvérek, szülők, nagyszülők, barátok, le- és felmenők, és mind orosz, és mindnek hat neve van, amit összevissza használnak. Ha a férj Bezuhov, akkor a felesége Bezuhova, meg a lánya is. Ha férjhez megy, akkor fele nevét viszi, felét átveszi a férjétől. Tiszta fejfájás.

Egy ásatag történelmi korban játszódik, amikor nincs telefon, gépjármű, villanyáram, ezek minden hiányával és következményével. Az első kötetben végig haldoklik egy gazdag, befolyásos főúr, orvosok, papok mellette, és odagyűlt minden ismerőse és megjegyezhetetlen nevű rokona, és fecsegnek franciául- oroszul vegyesen.

Éreztem én, hogy ez próbatétel Agáta néni részéről, de nagyon nem értettem. Miért kell nekem itt kínlódni ezekkel a szerencsétlenekkel? Miről szól ez az egész? Mit érdekel engem?! Magamtól már rég a sutba vágtam volna, és itt kínlódok meg memorizálok megjegyezhetetlen dolgokat.

Hol van ez szeretett Shakespeare-emhez képest! Ahol minden oldalon kardoznak, összeesküsznek, hitszegnek, és a legmagasabb költészeti színvonalon művelik. Azért van olvasói ízlésem, hogy annak vezérlésével válogassak a világirodalom gazdag tárházából. Az ízlésem én vagyok! És mondhatja akármilyen tekintély, hogy ez vagy az példátlan remekmű! Nekem az az irodalom, ami az én ízlésem! De Agáta néni ilyet nem mondott. Még annyit se, hogy ez klasszikus, vagy hogy tanulnom kellene tőle. Valami oroszokról szól. Ebben lenne a talány? Tényleg valami oroszokról szól. Ettől rettenetes.

Olvastam egy órát, sétáltam egy felet. Azt mégis szégyelltem volna, hogy jegyzeteket készítsek a nevekről, vagy kijelentsem: ez nem nekem való. Hatalma van fölöttem Agáta néninek. Csak azt érzem, jót akar nekem, amivel nem lehet vitatkozni. Hát elszántan olvasom a Háború és békét. Nem könnyű. Nehéz.

Az időmbe belefér.

Legfeljebb megtanulom, milyen könyveket nem szabad írni… Ez azért túl durva. Mondjuk, szerényebben, hogy meg ne sértsem az öreg hölgyet: én ilyen könyvet nem tudnék írni. Így is igaz.

A nap végére zúgott a fejem, korán elmentem aludni, nagyon kifárasztott ez a Tolsztoj.

Másnap reggel megpörgettem a könyv lapjait, lássuk, milyen kínok várnak rám, alig-alig van lábjegyzet a mai adagban, könnyebb lesz olvasni. Ennek lehet örülni.

És persze Pierre (Pjotr Kirillics Bezuhov gróf) lett az egyetlen örökös, az öreg haldoklónak a törvénytelen fia. Én neki szurkoltam, mert törvénytelen gyereknek lenni régebben komoly hátrányt jelentett az életben. Bastard (fattyú) ezt a szót meg is tanultam franciául. És hatalmas vagyonról van szó.

Pedig igencsak nyámnyila alak, fura szerzet ez a Pierre. Nagydarab, kövérkés, teli gátlásokkal, szeretne a társaság középpontja lenni, és egyszerre meglátja magát kívülről, ahogy nevetségesen gesztikulálva védi a véleményét, elpirul, elszégyelli magát, eloldalog. És tele van félszeg érzelmekkel meg értékekkel, amiket szégyell kimutatni. A barátai pedig nagyon szeretik, meg mások kihasználják a naivságát.

Egy kicsit olyan, mint én. Ami a belső életet illeti. Hogy folyton félreértik, félreérthetik, önző érdekeket tulajdoníthatnak neki, amikor ő csak az érvek meg az igazság érdekében… De a világ nem megértő a jóságra. Akik szeretik, azok meg pont ezt látják, szeretik benne. Olyankor ragyog, tisztán világít a jósága, mint aki éppen most jött a fürdőből. Vajon mit kezd ezzel a nagy vagyonnal? Belekerül a legelőkelőbb társaságba, és azok majd jól leszedik. Esetleg elmulatja a temérdek vagyont az álbarátaival? Fenik rá a fogukat sokan. Különösen az a herceg, most nem jut eszembe a neve. Egyik se. Karagin? Talán. El van szegényedve, csak az előkelő kapcsolatait látogatja, mozgósítja, hogy a gyerekeinek jövőt teremtsen. Nagyon elszánt és nagyon aljas. Voltaképpen érthető, nem tehet mást.

Még néha kapkodom kicsit a fejem, mert Vászkák, Ványkák, Boriszok, Natasák bukkannak elő egy gyerekszoba mélyéről, testvérek meg szegény rokonok, de ezek között már hamarabb eligazodom.

És délben szóltak, hogy ideje lenne a társasággal tartanom, ha közösségi eseménynek tekintem az ebédet.
Elmerültem, elsüllyedtem ebben a regényben. És voltaképpen nem tudnám elmesélni, mit is olvastam. Mintha megismertem volna embereket úgy, mint önmagamat. Vannak öregek, fiatalok, gyermekek, mindnek egyénisége, bogara, mániája, és csak élnek. Nem, olyanok, mintha élnének. Olyanok, mintha az ismerőseim lennének. Valódi emberek.

Megszenvedtem érte.

És most már mondhatom Agáta néninek, ha megkérdezi: ilyen könyvet én az életben nem fogok írni!
Őszintén.

Következik a HARMINCHARMADIK fejezet, az
Epilógus

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ