A költő e három verse 2008-ban került föl a régi Káfé portálra. Az átmentett örökség részeként fogadják szívesen olvasóink, hamarosan újabb Dusa-versekkel is jelentkezünk.

Tercinák

A remény után nem jött öröm,
nem jött a csöndes épülés sem,
de jött a harag és a bánat;

elhagyott minket Boldogasszony,
az Úr nem hallgat fehérnépre:
már megint ez lett, Mama Bubba?

Koronás hazánk fölajánltuk,
de te híveid nem segíted,
nem lett ránk segítő hatalmad;

jaj, babiloni lett már nyelvünk,
leszünk más népek cselédei,
s nem jussunk ama irgalom sem…

Isten ostora legyünk megint?
Isten bennünk legyen haragvó?
Ő legyen bennünk rettenetes?

Nem jött öröm a remény után,
nem jött a csöndes épülés sem.
Gyűlik keserű indulatunk.

Ítélek, hogy megítéljetek

Szelíd voltam, mindig szelíd;
először magammal pöröltem,
hogy ne éljek megtöpörödten:
ember vagyok, az Istenit!

Békétlen lettem hát, békétlen,
meglátva mennyi kurafi,
s mennyi nyomorult él, ki vétlen,
de nyámnyila, sehonnai…

Amire sorsom kényszerít:
ítélek, hogy megítéljetek.
Ne tűrj fölötted Kajfás-rendet
ember fia, az istenit!

Mintha mi sem történt volna

Lám csak, zöldbe borulnak most is a fák,
mintha mi sem történt volna. Rigók
éneke bontja a hajnal pirkadatát,
s búcsúzó szeretők hajlanak össze az utcán.

Mintha mi sem történne – az élet
vége is ott ül a parki padon.
Szinte derűsen gyűjti a pénzecskéjét,
hogy végső fészkét megrakja mélyen a földben.

Mintha mi sem történne, dongnak a méhek,
szirmok hullnak és sodródnak a szélben,
mennek a nászi menetben a fodros arák, nyoszolyók,
s nagy magasából rájuk csordul a Nap.

Mintha semmi sem történt volna, mi sem.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ