Be. És vittem magammal a „Hülyeségek Könyvét”, ezt a keményfedelű, közepes méretű csíkos füzetet, amelybe összegyűjtöttem tanítványaim enyhén szólva furcsa mondatait, gondolat(talan) meneteit. (És amelyből szerkesztő barátom már közölt A cingár nyelvész diszkrét bája című írásomban .) Nem volt ezzel különösebb célom, csak azért hoztam be, mert egy ismerősöm történetesen olvasta az említett szöveget, és kérte, hadd nézhessen bele a többibe is. Mivel tanítványaim inkább gyakorlati emberek voltak, nem beszéltek róla, hanem fogyasztották az italokat, ezért csak három ide illő idézetet találtam. (Ne vegyék sértésnek, hogy magyarázatot csatolok hozzájuk, ezt kérték a kocsmában is! Pl. „Mi ebben a vicc?”, vagy „Miért játszod meg a fejed? Fogadjunk, hogy nem értesz a…” Valóban nem értettem, s ma sem értek hozzá.)

„A kis Jézust meglátogatta a három király, és vittek neki ajándékba töményt.” Gondolkodtam,
mifélét? Szilvóriumot, fütyülős barackot, netán vodkát? Mária meg tömjént kapott. „Széchenyi megalapította a bisztrót és a játékkaszinót.” A „legnagyobb magyar” alapította meg a Nemzeti Casinot, de gyorsbüfé létrehozása nem járt az eszében. „Ady szerette az itókát.” Ez tény, ő maga sem tagadta. A nőket is szerette, de nem barátjának, Bölöni Györgynek a feleségét, Márkus Ottiliát, akinek egyik írói neve volt Itóka. (Akit megemlítettem.) Találó tévedés…