l / Hopp, a fiatalok. Úgy beleélték maguk, hogy sebesen közelítő halálukat se vették észre. Berlin egyik teherpályaudvarán fújtak le éppen egy lakószerelvénnyé átalakított és hosszú esztendők múlva magára hagyott ócskavashalmazt, amikor egy ICE lekaszálta őket. Kérjük vigyázni, a művészet életveszélyes! Gyors vonat, sebes vonat. Valahol megáll? S ha nem? A közelben egy tengerészkékbe bújt pasas kerekes bőröndöt vonszol maga után. Sem értelmileg, sem hangulatilag nincs köze a néhány perccel azelőtt történtekhez. Akkor meg mit keres ott? Mivel lehet gyanúsítani mindössze tíz méterre a tetthelytől, még mielőtt végleg eltűnik?

2 / Manapság egy másfél eurós ikon ugyanazt a folyamatot indítja el a hívő lélekben, mint egy felbecsülhetetlen értékű XII. vagy XIII. századi szentkép. Ez egy olyan nyilvánvaló igazság, mint a másik axióma, amely egyáltalán nem a szentképekről, ellenkezőleg, rólam szól. Gyűlölöm az öregek okoskodását, még ha tudom, én is öreg vagyok.

3 / Közben pedig a legszebbet választják. Nem az ország, nem a kontinens vagy a Föld, hanem az Univerzum Szépét! A nagy csata huszonharmadikán lesz, tizenegyedikén a nyolcvannégyből tízen maradtak, Thaiföld, Albánia, a Fülöp-szigetek, Németország, Panama, Japán és Angola (holtversenyben a hatodik helyen), majd Olaszország és Norvégia a hetediken, Guatemala, Ukrajna, tizediknek pedig Ausztrália csodálatos hajadonjai, mindegyik deli szűz, őket a fogyasztói divattársadalom hétfejű sárkánya fogja váltságdíj gyanánt megropogtatni, és ez így lesz mindaddig, míg meg nem jelenik a legkisebb a láthatáron. De megjelenik és ez király. A hétfejű sárkány dúl-fúl haragjában, mind a hét pofájából dől a láng, a szépségek sikoltoznak. Ha a hüllőre néznek, az iszonyattól, ha pedig a legkisebb fiúra, az élvezettől. De ő, a legkeményebb, jól felkötötte a gatyáját előző este, mi több, paripájának is beadott egy vödör parazsat, mire felgyúlt és porrá égett az istálló, a télire hízásra fogott disznó is szerencsésen megperzselődött, mire kiértek a tűzoltók. Mindezt nem láthatta az igaz ügy és a szűzek védelmezője, mert már a magas levegőégben járt a szárnyas lóval, valahol Kolozsvár és Vásárhely fölött. Alighogy ledobbant a földre, rákiáltott a potyemkin-kapitalizmus, a festett rongyokban divatozó társadalom fétisére: most véged van, még ha emberszagot is érzel, és elkezdte levagdosni a sárkány hét fejét. Mire végzett, nagyjából este lett, és ő eltűzhetett az Univerzum tíz, a halálból épp aznap menekült szépével aludni, mert szegénynek nehéz napja volt, és a nép okos beszéde szerint munka után édes a pihenés. A munka megvolt, most csak az a kérdés, milyen pihenés lesz az, a tíz deli szűz karcsú szorításában?
– Maga hazudik, méghozzá ocsmányul – szól rá a népi dalnokra egy, a kritikai realizmus kocsisborán izmosodott hang. – Kolozsvár és Vásárhely között én már sok mindent láttam, a Kormányzó bevonulását fehér lovon, pénzreformot, kollektivizálást, szörnyűséges forgalmi baleseteket, menyasszonyt, akit rögtön a boldogító igen kimondása után szíven szúrt az elhagyott, kedélybeteg szerető. Láttam cigánypogromot, revíziót, könnytől meg vértől ragacsos lávsztorit. Az Univerzum Szépe egészen biztos, máshol volt. Tán a németeknél vagy az olaszoknál, az is lehet, sehol s mindenhol, a neten. Ha valaki írásra adja a fejét, akkor a megkérhető minimum, hogy ne hazudjon. – Igaza van – válaszolom a Hangnak – de nem kizárt, hogy rengeteg jó nő él az Univerzumban.

4 / A történet irreális térbe helyezésével még nem szűnik meg valószínűsége. Valószínűtlen továbbra is az, ami körülveszi. Ez a kedvenc idézetem, holott saját kútfőmön kívül másokat is szoktam olykor: Arisztotelészt, Szent Ágostont, Hegelt, Camus-t. Nobel-, Herder-, Baumgarten-díjasokat, a kis- és nagy vitézségi éremkollekció nyerteseit, ki mindent még úgy általában! Filozófusokat, írókat művészi, de leginkább gondolati összevisszaságban.

5 / Felnőtt és ezt onnan tudni, hogy a gördeszkát egy deszkagörlre cserélte, aki minden arckrém, talppakolás, bádibalzsam ősbemutatóján ott ült az első sorban, kizárólag müzlit evett, holott a szomszéd asztalon a reggelire kitett sonkaszelet úgy nyúlt el a tányéron, mintha ízlésesen meghalt volna. Aztán levették a porcelánravatalról, hóttában felnyársalták, csak e ceremóniák után indulhatott el az enyészet útján. Szeressük egymást, gyerekek, ezt úgy mellesleg súgta oda szerelmének, aki a szemével jelezte, érti a célzást, még ha túlzásnak tartja is a fejedelmi vagy csak nyelvtani többest.

6 / Érdekes, még azt is megkockáztatom, több mint érdekes szemüvege van Meiszternek. Fölteszi hova, hát csakis a szemére, ami tulajdonképpen az orra, és a mínusz négy meg a mínusz három és fél dioptria rögtön működni kezd. Ami azt jelenti, hogy Meiszter csak a papírlapot látja, amin az írás, a saját írása megjelenik. Tintával ír, tolla olykor könnyezik, máskor mintha a Szaharán menne át, a tollhegy úgy serceg a papíron. Ha felnéz, az ablakkeretben valami elmosódott pacát lát. Székely tájat, őszülőt. Megy, egyre csak megy a nehézteher-forgalom a ház előtt. Éjjel-nappal. Meiszter, hogy kizárhassa a fülében dübörgő forgalmat, előbb a székely tájat kell kizárnia szeméből, és ez a táj valamivel mostohább, mint a skót felföld és sokkal, de sokkal barátságosabb, mint Alaszka.

7 / Játsszunk tovább a történelem mérföldköveivel. Ezeket a köveket nem állították, mégis állnak. Mint Stonehenge Csík és Udvarhely határán. Egyiket-másikat kidönti egy élelmes vagy csak részeg sofőr. Még pénzt is lehet kapni Nyugaton az ilyesmiért, ha pedig részeg az illető, hát arra se mentség, se magyarázat. Ezen az úton éjjel-nappal nagy a forgalom, itt haladnak át a keletről nyugatra, és mondhatjuk, a nyugatról keletre tartó utak. S hogy az út mitsem veszített forgalmából, ezért bőven van selymünk, garmadával fűszereink, a kokaint, hasist és ópiumot is ideértve. Nyugatról meg van eurónk, tiptop second hand ruháink, konzultációs leckekönyvek a szabadpiachoz s persze a polgári jólét ígérete: ha jól viselitek magatok, szinte olyan jól fogtok élni, mint mi, ámokfutóitok, akárcsak nálunk, nem futhatnak be. Ha ők lelőnek nyolcat, kilencediknek maradnak. Ha tizennyolcat, akkor a tizenkilencedikek lesznek, ez a célkereszt kötött rulettje, de meg is érdemlik sorsuk az átkozottak, hát nem? Mi pedig már benne vagyunk a huszonegyedikben, és nincs megállás! S hogyhogy ellopják mégis, ha szabad kérdeznem? Hát úgy, hogy minden ilyesmit már évekkel azelőtt kidolgoznak, legalább úgy, mint egy gyémántrablást. Volt már úgy is, hogy rendőrnek öltözött bűnözők lezárták az útszakaszt, kettő leállította a forgalmat, a harmadik meg ásójával ügyködött a történelem mérföldkövénél. Vagy beszerveztek négy-öt markolót meg talajgyalut, és a közművek formaruhájába bújt bűnözők a meglyukadt csőszakaszt ott keresték, ahol már korábban is kizárt volt minden beavatkozás, elsősorban azért, mert köztudomású, hogy az emberi történelem mérföldköveit soha nem közművesítik. Ott ástak jó keményen, dózeroltak, de a követ nem olyan fából faragták, hogy megadja magát. Ezzel mindenekelőtt a kőeltérítőknak kell számot vetniük, mert nemcsak a repülőgép-eltérítők, hanem ők is léteznek. Egyáltalán nem kitalált személyek, amint a hasonlóságok sem írhatók a véletlen kontójára.

8 / Amiért mégis olyan nagyon hiszek nem a mi, inkább az ő jövőjükben. Megvolt az ebéd? Igen. És mi volt? Krumplileves, utána pedig tejberizs. Én úgyse szeretem a húst, úgyhogy nekem így is jó. Utána lefekszünk, mindenkinek aludnia kell. Én nem alszom el olyan hamar, mint a többiek. Huni törött karját simogatom, még csak három napig kell simogatni, mert akkor leveszik a gipszet. Huninak azért törött el a karja, mert Jancsika meglökte. A hintánál álltak mindketten, Jancsika a hinta elé lökte Hunit csak úgy, tiszta véletlenül, aki a feje elé kapta a kezét, még mielőtt elesett volna. A karja abban a pillanatban eltörött, de ez még mindig jobb, mintha a feje törött volna. Simogatom a Huni törött, de már gyógyulófélben levő karját, mire Szilveszter féltékeny lesz. Csak annyit mond, simogassál engem is. Ez így nekem nagyon tetszik, mert Szilvi bátor. Az óvó néni azt mondta, hogy ha lefeküdtünk, akkor nem szabad egymáshoz szólni. S ha ő mégis beszélget velem, azt jelenti, hogy nagyon bátor, amiért akár simogatni is tudnám, csak nincs eltörve a keze.

9 / Végül pedig a város, ahol egyáltalán nem mindegy, hogyan érkezel. A baj ott kezdődik, amikor az ottaniak, az őslakók pont az ellenkezőjét gondolják rólad megjelenésed második napján vagy második hetében, mint te magadról, mert te aztán tudod, olyasmi vagy, mint a nagy fehér ember az aranytól roskadozó indiánok között, aranynál is értékesebb üveggolyóiddal. Ők pedig átlátnak rajtad és a helyzeten is, azt mondják, ez egy szerencsétlen flótás, egy csavargó, aki nálunk, az sem kizárt, általunk akarja rendbehozni életét. És még nem fejeztem be.

(Illusztrálta a szerző)