Állok az épület mellett. Egész pontosan a lépcsőn, annak a felső fokán. Nézem azt a helyet, ahol Barnáék laktak. Sehol semmi.
Pedig ma nem dolgoznak a lengyel vendégmunkások. Már a tegnap csend volt, pénteken nem tudom, mert szabadnapos voltam.
Szóval csend, biztonság, nyuszi-szívek megnyugodhatnak.

De semmi, csak a szél lobogtatja meg a bokrok ágait. Meg egy szarka sétál végig a járdán.
Kackiásan, ahogy szoktak.

Büszkén talán.

S akkor a Szarka háta mögött egy fehér bajusz átszalad, egy nyuszifarok…