Emlékszem, kongresszusi szám készült az Ifjúmunkásban, kollégám igen alaposan átnézte a Román Kommunista Párt korábbi kongresszusainak a szövegét, majd azok alapján írt egy összefoglalót. Kitört a botrány. Kisebb botrány, de mégis. Szerencsére még a megjelenés előtt látták a vigyázó szemek a szöveget.

A baj nem a szöveg minőségével volt, hanem hogy saját forrásból táplálkozott. Akkor már mindent úgy kellett írni, ahogyan diktálták. Hogy Ceausescu elvtárs mikor és miért ült a börtönben, ők mondták meg. Hiába tudta az ország lakossága úgy, hogy az elvtárs lopott, az újságokban az kellett hogy álljon, hogy forradalmi tevékenysége miatt büntették… Ez az incidens jut eszembe, amikor Észak-Korea vezetőinek a múltjáról olvasok. Papíron mindenik hős…

Majdhogynem isteni rangra emelve. Szentként tisztelve… A központban, tudjuk, Kim Ir Szen áll. Viszont az apjával kezdődött, aki hősként harcolt a Japán elleni függetlenségi háborúban. A harc abban állott, hogy a tanár Kim Dzsong Jikot a japánok elfogták. Fia egy Vjatszkoje nevű orosz faluban húzta meg magát, Koreába mindössze 1945-ben bátorkodott. Feleségéből, Kim Dzsong Szukból gerillaharcost csináltak, fiának, Kim Dzson Ilnek, a jelenlegi hősnek a születési helyét áthelyezték a Paektu nevű szent hegyre. A következő, Kim Zsong Un, neki más nem marad, mint hogy mesterstratéga legyen a hadseregben, neki ”köszönhetõ” a tavalyi incidens, amikor egy kis halászfalu többek közt civil lakosságát lőtték Északról.
Hogy elfogja mosni őket a népharag, mint egy cunámi!

Gergely Tamás
2011-11-04