Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

(Köszönet Falcsik Marinak a linkért. Ha még egyszer születek, Falcsik Mari leszek. Vagy Weöres Sándor. Vagy Koncz Zsuzsa. D. É.)

1. Rozek Enikô:
   2010. június 14. 17:51

   Jó ötlet volt feltenni.Nekem tetszett.

2. demivanna:
   2010. június 14. 18:34

   Az igazság az, hogy ezt a verset én akartam megírni mint újdonsült Psyché, csak nem volt hozzá elég eszem… és akkor üzent álmomban Weöres Sándor bácsi, aki nem szereti a gyerekeket, mégis milyen szépeket írt nekik, s mondta, hogy klikkeljek rá erre a dalra, mert már Koncz Zsuzsa is énekli, amit én akartam volna, csak nem sikerült, mert nem vagyok elég okos és a hangom sem olyan jó, de majd még tanulok. És a képen is ott vagyok. Az egyik.