Brassóban egyszer már lengett egy Inga. A Káfé főnix most hírét vette, hogy új irodalmi lapként tűnt fel Brassóban, Inga címmel egy kiadvány, amelynek vezetője Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője. Hozzá intéztük hát kérdéseinket:

Ambrus Attila

1. Mitől Inga az Inga?
Korábban, a kilencvenes évek elején már megjelent a Brassói Lapok Inga című szabadidős melléklete. Most felújítottuk a hagyományt, ezúttal nem a szórakozni vágyókat szólítottuk meg – hiszen ott van számukra a kábeltelevízió 101 csatornája –, hanem a fényűzésre vállalkozókat. Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész nyilatkozta ugyanis az Inga első számában megjelent interjújában, hogy az irodalom a lélek fényűzése.

2. A lap profiljáról ebben a nagy információ- és fórum-tengerben – mi az, ami kiemelné a többi közül?
Brassóiak számára az, hogy a Cenk alatti városban élő vagy ott született szerzőket közlünk. A nem Brassóban élők számára ugyanez. Ám betekintést nyújt a folyóirat az anyaországon kívüli régiók – Kárpátalja, Muravidék, Vajdaság, Felvidék, Drávaszög – magyar irodalmába, szellemi műhelyeibe is. Brassói képzőművészek és fényképészek munkáit közöljük, sokan közülük európai rangúak, és bemutatjuk a fiatal nemzedék képviselőit is, legutóbb Dimény Andrást.

3. Számításba jövő munkatársi gárda?
Baráti társaságként toboroztuk a munkatársi gárdát. Idén honoráriumot fizetni nem tudunk, ugyanis mindössze 5 ezer lejből (valamivel több, mint ezerkétszáz euróból) fedezzük a 4 lapszám 400-400 példányának nyomdaköltségeit, s mint mindenhol divat, olcsóbban adjuk, mint amennyibe kerül, hogy minél többen válasszák a fényűzést a Cenk alatt. Ingyen ajánlotta fel közlésre a kétnylevűségről szóló – eredetileg a Science-ben megjelent és nagy visszhangot keltő írását – a brassói születésű pszichológus, dr. Kovács Ágnes, dr. Balázs Lajos, az írók-költők. Ha ritmikusan, jól ver az Inga, remélhetően a jövő évben már kéziratokat is vásárolhatunk, hiszen nem csak igével él az író…

4. Mi olvasható majd az első számokban?
A harmadik számunk jelent már meg. Dr. Balázs Lajos a szent királyaink és a székelység címmel közöl érdekes eszmefuttatást a mítosz és közélet kapcsolatáról, Fülöp Károly a 125 éves magyar lutheránus egyház történetét foglalja össze, Bencze Mihály a Kárpát név eredetét firtatja, Gergely Tamás koreai naplója szól a mindenkori és bárholi önkényről, Krajnik-Nagy Károly a 70 éve elhunyt Reményik Sándor nagykőhavasi kirándulását dokumentálja eddig nem ismert iratokkal, költőink: Banner Zoltán, Farkas Welmann Endre, Lakatos Mihály, képzőművészünk Dimény András, akivel Petki Judit készített beszélgetést, fényképeket a Svédországban élő kutató, Márkus Róbert közöl.

5. És minden, amit még egy vadiúj lapról elmondani kell és illik és érdemes…
Nem várt érdeklődés övezi. Minden példány elkelt. Most jöttünk rá, hogy a szerkesztőségnek sincs kollekciója, mert az utolsó példányokat is kikunyerálták tőlünk. A helytörténeti írások mellé csomagolt irodalomnak és képzőművészetnek így kerítettünk lehetséges közönséget. Az első lapszámban az Olvasó keresése címmel írtam beköszöntőt, szerkesztőtársam, Bartha Réka a második számban már a Megtalált olvasóhoz címezte előszavát…

Az Ingában közlő, brassói kötődésű kollégánktól, Gergely Tamástól kérdeztük:

1. Milyen kapcsolatot képzelsz el az Inga és a Káfé főnix között, azon kívül, hogy hithű brassóiként munkatársa leszel az Ingának? 2. Miről írsz az első számokban? 3. Hát a sokadikban?

Én a Brassói Lapoknak vagyok ”munkatársa”, ”külföldi tudósítója”, ha szabad tréfálkoznom a helyzetemmel, az Ingának mindössze egyszeri szerzője. Többszöri, ha a szerkesztő úgy akarja. S még információm is csak annyi van róla, hogy annak segítségével az elképzelt Ingába a magam szövegét gondolatban beillesztettem. Viszont éppen ezért, mert tehát szabadon fantáziálhatok az Inga megszületését illetően, két dolgot emelnék ki róla, mint esetleges okot.

Egy: a Brassói Lapok szerkesztősége, személyesen Ambrus Attila mindig is ”mozgékonyabb” volt a többi hasonló lapnál. Nem napilapként szerepelt, nem ”megyei” lapként, hanem megtartó műhelyként a végeken. Kettő: nekem a távolból úgy tűnik, hogy Budapest vonzása ilyen vagy olyan okból kifolyólag gyengült az utóbbi években. Újra van igény arra, hogy az erdélyi magyar irodalmat önálló egységként, független írók gyülekezeteként kezeljék – saját maguk. Hogyan lehet ezt anyagilag megvalósítani, aztcsak az Ambrus Attila féle ”őrültek” tudják…

1. Petrozsényi Nagy Pál:
   2011. november 10. 15:40

   Engem érdekel. Már amennyiben szépirodalom is lesz benne. Várjuk a folytatást.

2. Gergely Tamás:
   2011. november 11. 06:08

   Szerintem terjeszteni kellene. Ha minden brassói vagy lélekben brassói öt számot megvesz, ára 5 lej, és öt barátja közt szétosztja, megfelelõ reklám, kérdés, hogy kinek van összesen öt barátja?